6.fejezet~ Ezt már egyszer eljátszottuk

Sziasztok! Sajnálom hogy csak most,hónapokkal késôbb hozom ezt a részt de nekem kellett ez a szünet. úgy érzem sokkal jobban írok most mint az elôtt. Szóval sajnalom és remélem olvasni fogjátok. Már rendszeresen lesznek részek! Jó olvasást!
koszonom kommenteket <3<3




Gery-ékhez úgy mentünk be mintha semmi baj nem lenne de miután észrevette,hogy a szülei nincsenek itthon visszavette eredeti arcát és neki kezdett. -Megmondtam,hogy ne menj a közelébe nem?-emelte fel a hangját. -De.-válaszoltam halkan,reszketô hangon. -Akkor mit nem értettél belôle?-nézett a szemembe. -Figyelj, Justin csak a barátom semmi több. Ô sem próbálkozna, mert tudja, hogy veled vagyok.-védtem magam kevés sikerrel. -Abba te ne legyél olyan biztos! -kiabált majd keze az arcomon csattant mire a földre estem. -Remélem érthetô voltam.-rángatott fel a földrôl mire bólintottam. -Nem hallom!-rántott rajtam egyet. -Igen.-válaszoltam remegve. -Reméltem is.-engedett el én pedig egybôl az arcomhoz kaptam a kezem. Sajgott az említett testrészem és fájt is de nem sírtam. Már nem tudtam sírni. Hosszú ideje folyik már ez. Egyszerûen nem megy. Gery bement a szobájába én pedig a nappaliban álltam megalázva. Ismét. Fogtam magam és kilèptem az ajtón majd elindultam az utcán remélve,hogy Gery nem fog utánam jönni.Szerencsére nem tette így kissé megnyugodva folytattam az utam.Igazából fogalmam sem volt hova is megyek csak sétáltam abban reménykedve,hogy mondjuk megnyílik alattam a föld de nem így lett. Aztán hiertelen vettem egy 180° -os fordulatot és a suli felé indultam. Tudtam,hogy a biztonsági ôr az ajtó elôtt be fog engedni,sôt még a tornaterem kulcsát is oda adja, hogy táncolhassak. -Szia Tom!-köszöntem mosolyogva. -Szia Lia!- viszonozta a köszönésem és a mosolyom egyaránt.
-Miben segíthetek?-kérdezte meg. -Szerintem tudod.-nevettem mire a kezembe nyomta a terem kulcsát. -Köszönöm!-mondtam és már ott sem voltam. A tortnaterembe érve a magnóhoz mentem és bekapcsoltam. Nem volt nálam felesleges dolog ezért egybôl elkezdtem táncolni. Minden érzésemet beleadtam. Félelem,düh, vágyakozás, szomorúság. Féltem attól, hogy hogy fogom rendbe hozni az életem és, hogy képes vagyok-e rá egyáltalan és féltem Gery-tôl. Dühös voltam magamra mert nem mertem megtenni az elsô utat a boldogsághoz, eltüntetni Gery-t az életembôl. Vágytam szeretetre és egy normalis életre. Szomorú voltam mert soha többet nem láthatom a szüleimet akiket mindennél jobban szerettem. A zene befejezôdött én pedig megálltam. Éreztem a nedvességet az arcomon. Sikerült elsírnom magam a tánc közben de le is nyugodtam.Megtöröltem a szemem és megfordultam. Két meredt szempárral találtam nagam szembe. -Justin, Ryan. Mit kerestek itt? És mióta néztek?-kérdeztem a két fiútól akik még mindig meredten álltak. Végül Justin szólalt meg. -Nagyon jól táncoltál.-mosolygott. -Köszönöm.-kúszott nekem is mosoly a számra. -De elmondanád mit kerestek itt?-tettem fel újból a kérdést. -Hát ezt nem most akartam megkérdezni de ha már így alakult legyen. Ryan is beszállhatna a csapatba? Már elkezdtem neki tanítani a táncot hátha így jobban belemész.-mondta el egy szuszra. -Justin, tudnod kell,hogy utálom ha a hátam mögött szervezkednek.- szögeztem le mielôtt válaszoltam volna. -De legyen. Beszállhat. Minnél több a fiú annal jobb.-mondtam mire Ryan is elmosolyodott. -Köszönöm Lia. Nem fogsz csalódni.-szólalt neg Ryan. -Remélem!-nevettem fel. -De akkor most az lenne a legjobb ha összehívnánk a lányokat.-vettem elô a telefonom és küldtem egy kör sms-t. Miután ezzel végeztem leültem a padra. -Ugye nem bántott az a seggfej miután elráncigált?-kérdezte Justin egy kis dühvel a hangjában. -Nem.-hazudtam újra. -Biztos?-fürkészte a tekintetemet. -Igen.-bólintottam. -Csak kiabált.-rántottam vállat. Az ajtó felé néztem ahol már jöttek be a lányok. Elôször értetlenül néztek Ryan-re de hamar túltették magukat rajta majd leültek. Miután mindenki megérkezett én felálltam és belekezdtem. -Mint láthatjátok itt van köztünk Ryan is. Ô is beszáll közénk és ne aggódjatok már a táncot is tudja. Remélem senkinek nem baj.-néztem körbe. Mivel senkinek nem volt ellenvetése újból megszólaltam. -Akkor mi lenne ha elpróbálnánk legalább egyszer a táncot? Tudom,hogy ez most csak egy rögtönzött találkozás de a versenyig már csak pár nap van szóval gyakorolnunk kéne.-magyaráztam. -Viccelsz? Táncolni jöttünk! Meg kell nyernünk a versenyt!-pattantak fel. Boldogan néztem végig a csapaton és örültem,hogy ennyire lelkesek.Amanda elismerô pillantásokat vetve rám lépett mellém. -Mi az?-kérdeztem. -Büszke vagyok rád! Egyre jobban összekovácsolod a csapatot. -Köszönöm.-öleltem meg a barátnômet majd elindítottam a zenét.

Mindenki a legjobb formáját hozta ezért csak egyetlen lépés volt az amit számolásra kellett átnéznünk. -Tényleg Lia.-mondta Justin mire ránéztem. -Nem beszéljük meg akkor már,hogy hol lesz a verseny? -A részleteket Amanda tudja. Ô beszelt a fôszervezôvel.-válaszoltam mire a csapat egy emberként fordult barátnôm felé. -Az elsô forduló itt lesz Miamiban. Ennyit tudok a többit ott tudjuk meg.-avatott be minket Amanda. -Okè. Ha nem akarjátok többször ma eltáncolni akkor mára befejeztük.-erre a mondatomra mindenki szedelôcködni kezdett. -Amanda,Lia elvigyünk titeket?-lépett mellénk Justin és Ryan. -Én sétálok de köszönöm.-mosolyogtam a két fiúra. -Biztos? -fürkészte a tekintetem Justin. -Gery nem tudja meg.-ígérte. -Nem Gery miatt. Csak sétálni szeretnék. -válaszoltam. Igazából tényleg nem Gery miatt csak nem szeretném ha megtudná hol lakok. Mivel Amandát haza vitték a fiúk én egyedül indultam el. A zsebembôl elôhalásztam a telefonom,hogy megnézzem keresett-e valaki. Jött is egy üzenetem,hogy menjek át este. Mit sem törödve vele beléptem a lakhelyemre. Megvacsoráztam abból ,amit még találtam majd lefeküdtem aludni. Reggel felkászálódtam a matracomról és felöltöztem majd a suliba indultam. Útközben bementem egy boltba a maradék pénzebôl és vettem reggelit. A suliba érve Gery ott ült a haverjaival a lépcsôn mint minden reggel. -Szia baby!-köszönt Gery. -Sziasztok!-mondtam én is majd Gery megcsókolt. -Tegnap este nem jöttél át.-kezdte. -Pedig írtam üzenetet.

-Nem láttam.-válaszoltam. Nem mondott semmit csak a fiúk felé fordult és tovább beszélgettek. Becsöngôkor felálltunk és bevánszorogtunk a terembe. A nap végén a szekrémybe pakoltam be mikor Amanda mellém lépett. -Még nem mondtam de láttam,hogy néztek egymásra Ryan-nel azóta mióta tegnap haza vittek.-csuktam be az szekrény ajtót és sejtelmesen néztem Amandára. -Csak barátok vagyunk.-legyintett. -Ahha,barátok.-mosolyogtam. Amandával elindultunk a tornaterem felé de útközbe összefutottunk Gery-vel meg a többi fiúval. -Na cica megyünk hozzánk?-villantott egy perverz mosolyt. -Én most próbálni megyek.-válaszoltam. Amandára néztem aki értette mit szeretnék így tovább ment. -Mostanába többet foglalkozol azzal a retkes tánccal mint velem. -akadt ki. -Mert versenyre fogunk menni és gyakorolni kell.-válaszoltam. -Én meg ki vagyok éhezve.-emelte fel a hangját. -Ne kiabálj itt.-próbáltam csitítani. -Nem tudok mit csinálni. -Dehogynem!Abba hagyod szépen a táncot és velem foglalkozol.-vetette fel az ötletét mire én meglepedten néztem rá. -A tánc az életem! Biztos hogy nem.-nevettem fel hitetlenül de tudtam,hogy most húztam ki a gyufát. -Ez se nem kérdés és fôleg nem kérés volt. Világos?-szorította meg a karom. -Gery, nem így bánunk a hölgyekkel.-lépett közbe lazán Justin Ryan-nel az oldalán. -Húzz el Bieber.-nevetett Gery.-Semmi közöd hozzá. -Ezt már egyszer eljátszottuk nem?-vonta fel a fél szemöldökét Justin. Ezt meg hogy érti?

-Ugyan már. Az a csaj egy buta ribanc volt. De Lia okosabb nála. Tudja,hogy mit kell csinálnia ahhoz,hogy ne essen baja.-válaszolt Gery és tudtam,hogy itt már teljesen másról van szó mint amivel elkezdôdött. -Csak engedd el faszfej-mondta unottan Justin. Egy ideig szemeztek egymással én meg azt éreztem,hogy telepátiával beszélgetnek. Végül Gery elengedett. -Majd hívlak.-szegezte nekem a mondatát és leléptek. Tudtam,hogy mi lesz ha legközelebb találkozunk. Pontosan tudtam. De most nem ezzel voltam leginkább elfoglalva. -Justin mi volt ez az egész? Mit játszottatok már el?-kérdeztem kiváncsian. -Semmit.Menjünk próbálni.-rendezett le ennyivel majd Ryan-nel tovább sétáltak. Egy sóhajtás után én is megindultam de ezen kattogtam egész próbán.