8.fejezet~Alakuló barátság

Sajnálom a rövid részeket de hamarosan lesznek hosszabak is. Attól függetlenül remélem tetszeni fog. Jó olvasást!








-Ribanc!-hallottam meg Gery dühös a hangját hátunk mögül. -Gery,csak megöleltem.-álltam fel majd Justin is követte a példámat. -Persze... meg már is dugott. -lépett hozzánk közelebb egy kicsit. -Ugye ezt te se gondoltad komolyan? Vagy veled vagy Amandával vagyok...hogy feküdtem volna le vele?-nevettem fel kínonban de aztán rájöttem,hogy csak felidegesítem ha visszabeszélek. -Szerintem megoldod! De ezt már majd mi ketten megbeszéljük.-fogta meg a karom de Justin közénk állt. -Ne merj hozzá érni.-nézett farkas szemet Gery-vel. -Azért véded ennyire Liát mert van köztetek valami? Tudtam én.-lett egyre idegesebb Gery én pedig egyre jobban féltem bár az,hogy Justin kelt a védelmemre kicsit megnyugtatott. -Nincs köztünk semmi csak barátok vagyunk és éppen ezért nem fogom hagyni,hogy bántsd.-mondta Justin. -Én ugyan nem fogom bántani.-rántott vállat Gery de még az is letudja szûrni, hogy hazudik aki nem ismeri. -Tudom milyen vagy Gery. Nekem nem kell bemesélned,hogy nem fogod bántani.Tudom,hogy fogod. -nevetett szánalommal teli hangon Justin. -Kussolj Bieber! Lia,mi megyünk.-ragatta meg ismét a karom. -Én nem megyek veled sehova.-próbáltam bátran ellenkezni de hangom megremegett. -Dehogynem jössz!-emelte fel a hangját majd attól függetlenül,hogy Justin közöttünk állt megütött én pedig a falnak onnan meg a földre estem. -Mondtam már,hogy ne merj hozzá érni!-lett ideges Justin és ököllel találta el Gery arcát aki meginogott de nem esett el.
Mielôtt még verekedés keletkezhetett volna odajött pár srác és kitaszigálták Gery-t a buliról. -Még úgyis találkozunk Lia!-szólt oda nekem mielôtt bezárták volna az ajtót. -Jól vagy?-kérdezte Justin. -Én igen. És te?-néztem a vérzô száját. -Én is.-mosolygott. -Srácok minden oké,bulizattok tovább. -oszlatta el Justin az eddig felgyûlt tömeget addig meg én leültem a nappaliba a kanapéra és a kezembe temettem az arcom. -Látom mégsem vagy jól.-ült le mellém Justin. -Csak félek a legközelebbi találkozástól Gery-vel. És köszönöm Justin,hogy megvédtél.-néztem fel rá. -Nincs mit és legközelebb is megfoglak. Ne félj. -mosolygott bíztatóan. -De nem leszel mindig ott.-sóhajtottam. -Majd megoldjuk de most ne parázz! -Igazad van.-mosolyogtam. -Egyébként egyedül laksz ebben a nagy házban?-érdeklôdtem. -Dehogyis.-nevetett. -Anyuval és apuval csak ôk most elmentek,hogy meg tartsam bulit. -magyarázta. -Értem. Jó fejek lehetnek a szüleid.-mosolyogtam. -Azok.-erôsítette meg. -És a te szüleid?-kérdezett vissza. -Az én szüleim meghaltak. -válaszoltam egy szomorú mosollyal. -Ne haragudj én nem tudtam...-mentegetôzött. -Semmi baj.-nyugtattam. -Amúgy Ryan és Amanda hol van?-néztem körbe. Egész este nem láttam ôket. -Szerinten valahol romantikáznak.-rántott vállat Justin. -Én szurkolok nekik,hogy összejöjjenek!-lelkesedtem be. -Én is!-nyugtázta egy mosollyal Justin. Hirtelen felcsillant a szeme és rám nézett. -Mi az?-kérdeztem nevetve.
-Támadt egy öteletem de nehogy félre értsd nem leitatni akarlak csak így megismerhetjük egymást és elkerüljük a kínos kérdéseket a másik felé. -magyarázta. -Jó nem értem félre csak mond már.-lettem izgatott. Megszeretném ismerni Justint mert mert úgy érzem ebbôl lehet egy szoros barátság. -Oké,szóval itt van ez.-vett el a kanapé elôtti asztalról egy üveg Jack Daniel's-t. -Mondunk állításokat és ha igaz iszunk ha nem akkor meg nem. -mondta el a játék szabályokat. -Jó.-mentem bele egybôl. Mondjuk játszhatnánk vízzel is úgy több ideig tudnánk játszani de abba meg semmi izgalom nincs nem igaz? -Oké,akkor kezdem én. Legyen egy egyszerû ami szemmel látható. Vannak tetkóim.-itt bele az üvegbe. Letette majd én is meghúztam az asztalon lévô alkoholt. -Mutasd meg.-kérte. -Igazából csak egy tetkóm van.-emeltem fel a kezem,hogy rálátása nyiljon a csuklomon lévô kis táncoló figurára. -Nem is rossz. De hogy nem vettem eddig észre?-nevetett fel. -Te jössz.-nézett rám kiváncsian. Fogalmam se volt mit mondjak de végül belecsaptam a közepébe. -Voltam már szerelmes.-mondtam majd ittam a Jack Daniel's-bôl. Miután letettem vártam,hogy Justin is kövesse a példámat de ô csak ott ült. -Nem volt még egy lány se aki úgy megfogott volna. A barátnôim közül se.-magyarázta meg,hogy miért nem ivott. -Te kibe?-kérdezte. -Gery-be. -sütöttem le a szemem. -Ô is volt az elsô barátom-mondtam sóhajtva.
-Tényleg Gery volt az egyetlen barátod? Az lehetetlen. Ráadàsul,hogy agresszív. Ne haragudj a kérdésért de akkor még senki nem nyúlt hozzád gyengéden?-nézett rám kissé aggódva. -A legelején még nem volt ilyen de azt mondtad te pontosan tudod,hogy milyen.-vontam fel a szemöldököm. -Igen,úgy hogy aggreszív. -mentette ki magát. -Jólvan.-bólintottam. -Te jössz.-váltottam témát. Láttam Justinon,hogy nagyon elgondolkozik. Elakart mondani valamit de végül megrázta a fejét ezzel elhesegetve a gondolatait és megszólalt. -Volt egy idôszakom amikor nagyon bunkó voltam és minden nap mással bújtam ágyba.-itt bele az üvegbe kissé szégyenkezve. Én természetesen nem ittam. -Sosem voltam bunkó. Mármint aki megérdemelte azzal igen. És Gery-n kívül még senkivel nem voltam.-magyaráztam. -A tánc az életem.-mondtam a következô állítást és ittam de már megéreztem a pia hatását. Justin nem ivott.
-Nekem nem az az életem csak szeretem csinálni.-mondta. -Justin szerintem már hagyjuk abba. Azt hiszem berúgtam.-nevettem fel. -Jó.-bólintott mosolyogva.Ledôltem a kanapéra, hogy elmúljon a szédülésem de a hangos zene ellenére elaludtam. Reggel kisebb fejfájással ébredtem. Felültem és nagy meglepôdésemre Justin feküdt a kanapé mellett a földön. Úgy érzem közel kerültünk egymáshoz tegnap este aminek örülök. Mindig is szerettem volna egy normális fiú barátot és azt hiszem Justinba megtaláltam. -Jó reggelt.-zökkentett ki a gondolkodásomból a hangja. -Neked is.-mondtam miközbe felült.
-Justin nincs egy gyógyszered? -kérdeztem a földön ülô kissé kócos fiútól. -De van.-tápászkodott fel és bement a konyhába én pedig követtem. Nem kérdeztem meg miért a földön aludt. Tudtam a választ. Nem akarta,hogy azt higyjem rám mozdult. -Tessék-nyújtotta át a fájdalom csillapítót egy pohár víz kíséretében. -Köszönöm.-vettem el és bevettem a gyógyszert. -Amanda hol lehet?-kérdeztem miközbe letettem a poharat. -Gondolom valamelyik szobába Ryan-nel-kacsintott. -Az lehet.-nevettem fel. Rápillantottam a falon lévô órára,ami háromnegyedegyet mutatott. -Justin azt hiszem el fogok késni.-túrtam a hajamba. -Hol vannak a ruháim?-néztem magamon végig ezzel célozva arra,hogy fürdôruhába nem mehetek el. -Honnan fogsz elkésni?-kérdezte kicsit még fáradtan. -Dolgoznom kéne mennem egyre de így nem igen fogok oda érni. Szóval megkaphatnám a ruhám?-sürgettem. -Emeleten jobbra a második szoba az enyém. Ott van.-magyarázta én pedig az instrukciókat követve megtaláltam a cuccom. Gyorsan rávettem ôket a bikinire és lerohantam. -Köszönöm a bulit Justin,és megmondanád kérlek Amandának,hogy dolgozni vagyok?-kérdeztem miközbe felvettem a cipômet. -Meg persze de elvigyelek? Úgy lehet,hogy beérsz.-kapott fel egy pólót majd a válaszomat meg sem várva felkapta a kocsikulcsot és kiment mire kénytelen voltam követni. Beültünk az autóba,kiállt a garázsból és elindult. -Köszönöm.-néztem rá hálásan. -Nincs mit. Még szerencse,hogy tudom hol dolgozol.-mosolygott és felgyorsított.
Kocsival is késtem öt percet,na mi lett volna ha még gyalogolok? Justin leparkolt a kávézó elôtt én pedig kicsatoltam az övem. -Köszönöm. Majd akkor holnap a próbán találkozunk.-mosolyogtam majd kiszálltam és besétáltam a kávézó ajtaján. Még szerencse,hogy Rick a fônök nem vette észre,hogy késtem. Felvettem a kötényem majd egy enyhe másnaposságot érezve magamon kezdtem el dolgozni. Mivel nem voltak sokan a gondolataim visszaterelôdtek a tegnap esti beszélgetésünkre Justinnal. Szerintem egész jóba lettünk ha ez kívülrôl nem is mutatkozik meg. Viszont én kérdés nélkül megbízok benne és remèlem ô is bennem. -Mi van cica észte sem veszel?-hallotam meg azt a hangot amitôl már kiráz a hideg. -Szia Gery.-köszöntem.-Sziasztok.-néztem Gery csatlósaira és megpróbáltam elrejteni a reszketésem. -A te lovagodon gondolkodtál?-kérdezte Gery,gúnnyal a hangjában. -Justin csak a barátom.-sóhajtottam unottan. Utálom,hogy mindenki beleképzel olyanokat dolgokba amik nincsenek is. -Na persze.-nevetett fel. -Kijössz velünk?-húzta féloldalas mosolyra a száját. -Dolgoznom kell.-mondtam a legelfogadthatóbb kifogást de Gery-t nem hatotta meg. -Nincs bent senki és majd úgyis látod ha jönnek.-rántott vállat. Reszketve léptem ki a pult mögül és sétáltam ki a kávézó elé. Már csak nem fog megverni fényes nappal Miami utcáján. De tévedtem. Ahogy Gery is kiért egy hatalmas pofont kaptam. -Azt hittem érthetôen elmondtam a Justinnal kapcsolatos kérésemet.-emelte fel a hangját. Az ütés helyét fogva néztem a szemébe és próbáltam higgadtan válaszolni ami kissebb-nagyobb sikerrel jött csak össze.
-Azt hittem érthetôen elmondtam,hogy csak barátok vagyunk.-küszködtem a könnyeimmel. -Engem nem érdekel mik vagytok!-ütötte meg az arcom másik oldalát mire a lábam elhagyott így Adam fogott meg és állít ott fel. Milyen jó,hogy segítenek.. -A próbán kívül meg ne lássalak vele. Világos?-kiabált. -I-igen.-próbáltam visszafolytani a könnyeimet. Már nem foglalkozva azzal,hogy még körülöttem állnak leguggoltam. -Reméltem is baby.-jött le velem egy szintre Gery.-Tudod én nem szeretlek bántani.-simította meg a combom. -Menj el-mondtam halkan. Felemelte a fejem,durván,akaratom ellenére megcsókolt majd felállt és a többi fiúval együtt elsétált. Ott guggoltam a munkahelyem elôtt megalázva és sírva. Nem sokáig fogom ezt bírni. Igazából én visszatudok szólni embereknek de Gery-nek nem merek mert akkor abból nekem lesz bajom. Vele már nem mertem veszekedni és nem mertem hisztizni. Egyszerûen csak beletörôdtem a sorsomba. De az lenne a legjobb ha véget érne az életem és akkor nem szenvednék többet.