Lassan kinyitottam a szemem, egy fehér szoba tárult elém. Jobb oldalra néztem, ahol egy csövön keresztül vér áramlott a testembe. A bal oldalamon pedig egy alak sétálgatott fel-alá. -Felébredtél?-pattant mellém ismerôs hanggal az ember. -Justin?-nyöszörögtem. Még nem voltam magamnál a sok vérveszteség miatt. -Igen én vagyok.-mosolygott rám. -Amanda?-tettem fel a következô kérdésemet, ami eszembe jutott. -Elment kávéért mert egész este itt voltunk de mindjárt jön.-tájékoztatott. -Justin? Ki talált meg a parkba?-érdeklôdtem a tegnap estérôl. -Én. -válaszolt kifejezéstelen arccal. -Mit kerestél ott?-faggattam. -Amanda mondta,hogy írtad neki, a parkba vagy de sötétedés után már nem biztonságos ezért odamentem megkeresni téged.-magyarázta. -Értem.-bólintottam. -Hogy jutott ilyen az eszedbe?-torkolt le. -Tök mindegy, hiszen úgyse sikerült.-vetettem egy féloldalas mosolyt Justinra de ô csak komoran nézett engem. -Gery miatt igaz? -Kérlek hagyjuk most ezt!-sütöttem le a szemem. -Szia!-jött be Amanda két kávéval a kezébe,amibôl egyet Justinnak adott. -Hogy vagy?-kérdezte. -Jól.-válaszoltam. -Szólok a nôvérnek mert azt mondta ha felébred értesítsük.-ment ki Justin a kór terembôl. -Miért csináltad ezt Lia??-nézett rám könnyes szemmel.-Nagyon megijedtem!-guggolt le mellém majd átölelt amennyire tudott. -Ha meglátom Gery-t bemosok neki egyet!-ígérte meg leginkább magának. -Ne! Légyszíves hagyd! Nem mi....-fejeztem volna be de Amanda közbe vágott.
-Nehogy azt mond nekem,hogy nem miatta van.-kezdett ideges lenni. -Jó napot Miss Ross. Hogy érzi magát?-jött be egy mosolygós nô Justin oldalán. -Jól.-próbáltam vissza mosolyogni kevés sikerrel. -Akkor jó. Én is már úgy látom szóval ha gondolja délután haza mehet. De csak akkor ha sokat pihen,sokat eszik és iszik.-mondta a feltételeket az ápoló. -Rendben. Köszönöm.-bólintottam mire a nô elhagyta a helységet. -Szerintem nem lenne jó ötlet ha Lia egyedül lenne otthon.-ivott bele Justin a kávéjába. -Szerintem se ezért is fogja nálam tölteni a napot meg az estét. És persze akkor mindent el kell mesélnie.-nézett szúrós szemekkel a barátnôm. -Mehetnék én is? Tudni akarok mindent!-kérdezte kicsit félve Justin. -Persze.-válaszolt biztatóan Amanda. -Oké akkor majd Amandához megyünk. De az lenne a legjobb ha most hazamennétek. Biztos aggódnak értetek.-mondtam egy halvány mosollyal. -Igen,anya hívott egy párszor.-nevetett Amanda. -Engem is kerestek.-vakarta meg a tarkóját Justin. -Akkor délután visszajövünk érted.-nézett rám Justin. Ja és nem kell aggódnod a mai verseny miatt mert technikai okok miatt át tették holnapra.-tájékoztatott bár nekem eddig eszembe se jutott a verseny. -De majd errôl is szeretnék veled beszélni. -Oké. És köszönöm srácok.-mondtam mielôtt kiléptek volna az ajtón. Végül örülök,hogy nem úgy sikerült,ahogy elterveztem. De így legalább megtudtam,hogy két embernek fontos vagyok. Justinnak és Amandának. És attól függetlenül,hogy Justinnal nem régóta vagyunk jóba mégis mellettem van, amiért hálás vagyok neki. Csak ne menjen Gery-hez balhézni. Arra neki se és legfôkébb nekem nincs szükségem. Ha megtudja,hogy öngyilkos akartam lenni tuti ideges lesz amit nem máson mint rajtam fog levezetni annak ellenére is,hogy miatta volt ez az egész. De inkább megpróbálom most elkerülni egy ideig. Legalább a verseny végéig,hogy nyugodt legyek. Apropó a verseny. Jól jött,hogy nem ma hanem holnap lesz. Csak arra vagyok kiváncsi Justin mit akarhat errôl velem beszélni.Felsóhajtottam majd oldalra néztem ahol csak most tûnt fel,hogy be van kötve a kezem. Megpróbáltam megmozdítani de fájt ezért inkább felhagytam vele. Mivel eléggé unatkoztam és nem tudtam semmit csinálni elaludtam.
Arra keltem,hogy a barátnôm kelteget. -Lia, már öt óra. Ideje elmennünk. -rázogatott Amanda. -Öt óra?-pattant ki a szemem. -Jó sokat aludtam. -ültem fel és csak akkor vettem észre,hogy kiszedték a kezembôl a csövet. -Hoztunk neked ruhát szóval öltözz át.-adta a kezembe a zacskót. -Justin hol van?-kérdeztem miközben felálltam az ágyról. -Azt mondta megvár a kocsiba.-válaszolt. -Ja oké.-bólintottam majd gyorsan felöltöztem hogy minnél hamarabb elmehessek innen.-Indulhatunk.-közöltem a rám váró Amandával. Elindult az ajtó felé én pedig követtem ôt. A parkolóba mentünk, ahol Justin állt az autóval. Amanda beült hátra így kinyitottam az anyósülés ajtaját és helyet foglaltam Justin mellett. -Szia!-mosolyogtam.
-Szia!-mosolygott rám vissza de ennek ellenére úgy érzem mintha egy kicsit haragudna rám. Justin kitolatott a parkolóból és elindultunk Amandához. Az út csendben telt, csak a rádióban felhangzó elôadók törték meg azt. Megérkezve kiszálltunk a kocsiból és bementünk ahol nem volt senki rajtunk kivül.
-Gondolom bevásárolnak.-jegyezte meg Amanda miközben levette a cipôét. -Csinálok valami kaját addig nyugodtan menjetek fel a szobámba.-mondta mi pedig úgy tettünk ahogy kért. Leültem az ágyra és vártam,hogy Justin szólaljon meg de nem tette. Egészen addig amíg Amanda is csatlakozott közénk.
-Szóval ideje lesz mesélned.-mondta Justin miközben Amanda kiosztogatta a sültkrumplit.
-Nincs mirôl mesélnem. Tudjátok miért tettem.-hajtottam le a fejem.
-Tôled akarjuk hallani, hogy biztosak legyünk.-erôsködött Amanda.
-Hát jó. De ígérjétek meg,hogy nem fogtok balhét csapni.-fürkésztem a barátaim tekintetét. Habozást láttam a szemükbe, fôleg Justinéba de végül bólintottak.-Gery volt az egész háttere. -sóhajtottam végül. -Elegem van,hogy folyton ver... Nem bírom tovább,hogy mindig félek mikor a közelembe jön. Tegnap este ezt láttam jónak de mostmár tudom,hülyeséget csináltam. Sajnálom.-néztem rájuk.
-Igen elég nagy hülyeség volt!-helyeselt Amanda.
-Megfogom ölni.-hallottuk meg halkan Justin hangját. Mintha nem is hozzánk,hanem inkább magához beszélne.- A régi módszereinkkel fogok vele végezni.-folytatta dünnyögve maga elé meredve.
-Miféle régi módszerek?-kérdeztem egybôl.
-Semmienek.-legyintett lemondóan.
-Justin,megígérted,hogy nem teszel semmit!-emlékeztettem 5 perccel ezelôttre.
-Lia ne legyél már hülye! Állandóan ver és te hagyod. Nem hogy segítséget kérnél.-emelte fel a hangját idegesen.
-Az a segítség nem segítség lenne hanem inkább még több baj okozója és ezt te is tudod.-vágtam vissza.
-Jólvan akkor.-vont vállat de nem láttam úgy,hogy meggondolta volna magát.-De remélem tudod,hogy amit a barátocskád miatt mûveltél amiatt nem fogsz fellépni holnap.-mondta lazán.
-Tessék?-nevettem fel hitetlenül.
-Az orvos azt mondta,hogy pihenned kell. Semmi szükséged az ugra-bugrálásra.-érvelt.
-Ezt hadd döntsem már el én.-akadtam ki.
-Nem mert ha rajtad múlik fellépsz.-mondta kissé aggódva.
-Hát igen. És így is lesz. -jelentettem ki határozottan.
-Akkor legyél önfejû mikor csak vigyázni akarok rád.-zárta le ezzel a mondattal a témát de ha akartam se tudtam volna erre mit mondani ezért Amandához fordultam.
-Alszunk?-kérdeztem mert ennél jobb dolgot nem tudtam volna mondani.
-Persze.-válaszolt. -Szeretnél az ágyban aludni?-áltt fel az egyszemélyes ágyáról.
-Nem, alszok a földön.-mosolyogtam.
-Én is.-elôzte meg Justin a kérdést. Kaptunk Amandától takarót és puha,vékony szivacsot amin fekszünk majd.
-De ha kényelmetlen szóljatok.-kötötte Amanda a lelkünkre. Justinnal elhelyeztük a szivacsot amire ráfeküdtünk és elhelyezkedtünk.Kinyújtottam a bekötött kezem mivel behajlítva lüktetett. Amint becsuktam a szemen a gondolataim rögtön Justin szavaira terelôdtek. Milyen régi módszerekre gondolhatott?
Azt mondta,hogy volt egy bunkó,mindenkit kihasználós korszaka és gondolom azalatt drogozott is bár ezt nem említette. De nem hiszem,hogy bárkit bántott volna. Justin nem olyan.
-Ah!-ordítottam fel.
-Lia mi a baj?-kérdezte ôszinte aggódással Amanda.
-Csak Justin rágurult a kezemre miközben aludt.-szorítottam magam elé a jobb karom.
-Sajnálom.-mondta megbánóan Justin.-Fáj?-ült közelebb hozzám.
-Igen eléggé.-vallottam be.
-Amanda, hozz valami krémet a kezére.-utasította mire az említett személy a fürdôszobába rohant. Justin addig lassan letekerte a kezemrôl a kötést. A sebeim már nem véreztek de elég csúnyán néztek ki.
-Tessék.-jött vissza Amanda. Justin elvette a krèmet,nyomott egy kicsit a kezére majd óvatosan,lágyan kezdte belemasszírozni a bôrömbe. Nem tudom hogy Justin simogatása vagy a krém hûvöse tette de kicsit megremegtem és tényleg hatott. Kezdett elmúlni a fájdalom.
-Jobb?-nézett fel rám.
-Sokkal.-mosolyodtam el. -Köszönöm.
-Szívesen.-válaszolt még mindig fogva tartva a tekintetem. Pár pillanatig elvesztünk egymás szemébe majd Justin utoljára végig simított a kezemen és elengedett. Letette a krémet az éjjeliszekrényre, visszatette a kötést a kezemre majd visszafeküdt a szivacsra velem szembe. Én is úgy tettem,hogy ô így egymást nézve feküdtünk a földön.
-Jó éjt srácok!-hallottuk meg Amandát.
-Jó éjt!-mondtuk mi is. Megpróbáltam becsukni a szemem de folyton elôttem lebegett amint kispriccel a vér a kezembôl. Az emlék hatására megremegtem.
-Lia baj van?-suttogta Justin.
-Csaj az emlékek.-vontam vállat.
-Gyere ide.-nyújtotta ki a kezét.
-Justin szerintem ez....-kezdtem de félbeszakított.
-Csak barátok vagyunk.-mosolygott rám kedvesen. -Hátha így tudsz aludni.-mondta én pedig egy sóhaj után hozzá bújtam.
Reggel Justin karjaiban ébredtem aki már nem aludt.
-Jó reggelt!-hallotta meg még kicsit fáradt hangját. -Jó reggelt!-ásítottam. -Mióta vagy fent?-érdeklôdtem.
-Egy fél órája szerintem. Csak nem akartalak felkelteni.-ölelt szorosabban.
-Meghoztam a reggelit.-lépett be Amanda az ajtón.Felültem,hogy elvegyem a tányért amin szendvics volt. Justin is megkapta a reggelijét, Amanda pedig leült az ágyra.
-Mikor kezdôdik a verseny?-haraptam bele az elôttem lévô ételbe.
-Egy órára kell odamenni.-válaszolt a barátnôm.
-Oké.-bólintottam és az órára néztem, ami tizenegyet mutatott.
-De én meg mindig azt mondom,hogy nem lenne jó ötlet ha fellépnél.-mondta hûvösen Justin.
-Nem fogom cserben hagyni a csapatot.-válaszoltam olyan hangsúllyal mint aki lezárta a témát, de vagy nem érdekelte vagy nem vette észre.
-Megértenék.-erôsködött. -Nem baj.-néztem rá. Nem mondott semmit csak halkan ette a szendvicsét.
-Köszönöm szépen.-állt fel Justin. -Haza megyek de délre itt vagyok értetek. Sziasztok.-ment ki az ajtón.
-Szia.-mondtuk mi is bár nem hiszem,hogy hallotta. Belenéztem a tükörbe és szembe tûnt a bekötött kezem. Sóhajtottam majd kiléptem a helyiségbôl de az ajtóba belementem valakibe.
-Bocsánat.-emeltem rá a tekintetem. -Gery!-akadt el a lélegzetem. -Hogy jutottál be ide és egyáltalán mit keresel itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Tetszik Nem tetszik