9.fejezet~ Viszlát szenvedés

Köszönöm a visszajelzéseket és remélem tetszeni fog a rész!



-Jól vagy? Hahó!-eszméltem fel ezekre a mondatokra. Lassan felemeltem a fejem a térdemrôl és megpillantottam egy szôke hajú,sötét kék szemû lányt. -Igen jól vagyok.-erôltettem egy mosolyt az arcomra. Megtöröltem a szemem,feltápászkodtam a földrôl majd leporoltam a ruhámat. -Akkor miért sírtál a földön?-tette fel a kérdést,jogosan. -Szerelmi bánat.-vontam vállat ezzel remélve,hogy elmegy. Aranyos tôle amiért megkérdezte mi a baj de ahogy így elnézem a lányt nem értenénk meg egymást ha beszélgetésbe kezdenénk. -Oh értem.-húzta el a száját.-Sajnálom. Akkor én megyek is.-mondta egy kis mosollyal. -Köszönöm.-mondtam és végig néztem amint elsétál. Egy sóhaj után visszatértem dolgozni. Hat órakkor végeztem ezért gondoltam kisétálok a tengerpartra. Miamiban még ilyenkor is rengetegen vannak ott. Nem több mint 10 perc alatt odaértem,mivel a kávézó nincs messze a parttól. Az emberek még ilyenkor is a vízben voltak vagy éppen a homokon feküdtek napozási szándékkal. Levettem a cipôm és belesétáltam a kellemesen hûvôs vízbe. Végig néztem a végtelennek tûnô felszínen és azt kívántam bárcsak elmehetnék innen mindent magam mögött hagyva de legfôképp Gery-t. Csak elszeretnék tünni egy kis idôre,hogy kiszakadjak ebbôl a terrorból. De ez nem lehetséges. Ahhoz,hogy eltudjak menni pénz kell ami nekem nincs. Egy sóhajtás kíséretében elhesegettem a gondolataimat és visszaléptem a homokra majd mezítláb indultam a további sétámra. Miután úgy éreztem megszáradt a lábam felvettem cipômet és haza indultam.
Másnap reggel 11-kor keltem a korai lefekvésem ellenére. Mivel ma nem kell mennem dolgozni lassan felöltöztem és elmentem a boltba reggeliért. Miután megvettem a szükséges dolgokat hazamentem és megreggeliztem. Közben megcsörrent a telefonom. -Szia Amanda.-vettem fel. -Szia. Próba elôtt nem jössz át,hogy együtt menjünk?-kérdezte a telefon túl oldalán. -De átmehetek.-válaszoltam. -Oke akkor majd találkozunk. Szia. -Szia.-mondtam és letettem. A reggelim után elindultam Amandához. Az ajtójuk elé érve bekopogtam. -Szia Lia. Amanda fent van.-nyitott ajtót mosolyogva Amanda anyukája. -Szia. Oké,köszönöm.-mondtam és beljebb mentem,levettem a cipôm de utánnam szólt a még ajtóban álló nô. -Mi történt a szemeddel?-szóval látszik... -Tegnap a bulin véletlen megdobtak valamivel.-hazudtam már sokadjára a verésrôl. -Értem.-bólintott én pedig felmentem Amanda szobájába. Az ajtaja alôtt megálltam és elgondolkoztam,hogy talán nem megyek be.Nem kéne látnia a szememet. Végül a kezem mintha önálló életre kelt volna, lenyomta a kilincset és már bent is voltam a szobába. -Szia.-köszöntem lehajtott fejjel miközben becsuktam az ajtót. -Szia!-köszönt vidáman. -Na mizu?-ültem le vele szembe az ágyra így kénytelen voltam ránézni. -Gery már megint mit csinált?-kérdezte kissé ingerülten de a szemébe sajnálat is tükrözôdött. -Hát láthatod.-vontam vállat. -Már megint miért?-faggatott.

-Tegnap este a bulin lefeküdtünk Gery-vel. Persze én nem akartam. Lerohantam aztán bent a konyhába elkezdtem sírni. Justin oda jött,megvígasztalt majd megöleltük egymást. Ezt Gery látta amiért leribancozott. Majdnem verekedtek Justinnal de végül Gery elment. Aznap este még Justinnal tök sokat beszélgettünk. Reggel elmentem a kávézóba ôk pedig odajöttek azt mondta,hogy a próbán kívül meg ne lásson Justinnal és ennyi.-magyaráztam el nagy vonalakba. Nem volt kedvem errôl beszélgetni. -Ahj Lia.-nézett rám szomorúan. -Mindegy.-rántottam vállat. -Te hova tûntél Ryan-nel egész buli alatt?-néztem rá sejtelmesen. Láttam rajta,hogy kiakar oktatni megint Gery-vel kapcsolatban de rákapott a Ryan-es témára. -Hát...csókolóztunk meg egész éjjel szinte csak beszélgettünk. Jó azért buliztunk is.-mesélte mosolyogva. -Együtt vagytok?-csillant fel a szemem. -Még nem-kacsintott és elnevette magát amire én is. -Értem.-mondtam. -Indulunk próbára?-álltam fel. Amanda bólintott így lementünk és a tavaszi szünet ellenéreza suliba mentünk táncpróbára. A teremben a csapat nagyrésze már ott volt,köztük Ryan és Justin is. -Sziasztok!-köszöntünk úgy általánosságban mindenkinek. Vártunk még pár percet míg a többiek is megérkeztek. Legvégül Gery lépett be az ajtón én meg egybôl odamentem hozzá. -Mit keresel itt?-kértem számon. -Megmondtam cica,hogy minden próbán itt leszek.-fogta meg a derekam mire én ellöktem magamtól és a többiekhez mentem.

-Csak annyit szeretnék mondano,hogy holnap ugye verseny szóval mindent bele!-csaptam össze a két kezem és a magnóhoz mentem azzal a szándékkal,hogy elindítsam a zenét. -Lia!-lépett mellém Justin. -Igen?-kérdezten a fejemet fel sem emelve azért,hogy ne lássa a szememet. -Mikor ütött meg Gery?-kérdezte feszülten. Úgy tûnik észrevettd mikor megérkeztem. -Justin,hagyjuk ezt.-kértem. -Inkább kezdjünk el táncolni.-indítottam el a zenét de Justin leállította. -Megölöm!-sarkon fordult és Gery felé indult el. Ha nem avatkozok közbe verekedni fognak ezért a kis távon futásnak eredtem és a két fiú közé álltam. -Justin erre semmi szükség!-néztem bele gyönyörû,barna szemeibe. -Igen Bieber erre semmi szükség!-hallottam meg a hátam mögül Gery hangját és tudtam,hogy mosolyog. -Fogd be mert szétfoglak verni!-dünhöngött Justin.- Hogy mered megütni??-kiabált mire már mindenki minket nézett. -Justin kérlek. Csak táncoljunk.-Justin belenézett a szemembe végül pedig megenyhült. -Vigyázz magadra Gery! Nagyon!-fordított hátat Justin majd a magnóhoz ment és beindította a zenét. Gery-vel mit sem törôdve léptem a tánctérre és elkezdtünk próbálni. Az agyam kikapcsolt és csak a mozdulataimra koncentráltam. -Nagyon köszönöm!-tapsoltam a koreográfia végén. -Akkor holnap 10-kor találkozunk Miami sportcsarnokában.-ezzel befejeztem a próbát. Nem volt szükségünk több gyakorlásra hiszen tökéletesen ment. -Lia. Sajnálom,hogy balhét csaptam. -hajtotta le a fejét. -Figyi,Amanda velünk jön. Téged is elvihetünk?-nézett a szemembe.

-Nem köszi. Én még szeretnék sétálni egyet a parkba.-mondtam azért mert féltem Gery reakciójátol ha beszállok Justin mellé, azért mert nem akarom,hogy meglássa hol töltöm minden napjaimat és azért mert tényleg így volt. -Oké.-bólintott. -De nem haragszol úgye?-fürkészte a tekintetem. -Nem.-mosolyogtam és elindultam az ajtó felé. -Gery-fordultam felé. -Most ne együtt menjünk el. Egyedül akarok lenni.-mondtam és voltam olyan bátor,hogy mielôtt bármit mondhatott volna elsétáltam. A park felé mentem ahol leültem az elsô padra amit megláttam és mélyen beszívtam a levegôt. Addig ültem a padon míg be nem sötétedett. Amandától is kaptam egy üzenetet,hogh aggódik és Gery nem-e jött utánam miután leléptem. Megnyugtattam,hogy semmi bajom és a parkban ülök. Vissza akartam tenni a zsebembe a telefont de az leesett ezért lehajoltam érte. A földön megpillantottam egy üvegszilánkot amit gondolkodás nélkül felvettem. Forgattam a kezemben a kis éles darabot majd a bal kezembe vettem és a jobb csuklóm fölé helyeztem. Az lenne a legjobb ha most megtenném ezt a lépést. Sokkal jobb lenne mindenkinek. Amandának sem kéne miattam aggódnia és Gery-t is megszabadítanám magamtól. A szilánkot a csuklómban húzodó érbe vágtam,mire kénytelen voltam felkiáltani fájdalmamban. A vér ömlött az erembôl de ennek ellenére még egy vágást hagytam a karomon. A testemben lévô vörös folyadék irgalmatlan sebességgel hagyta el a helyét. Éreztem,hogy könnyeim is utat törnek maguknak. A sok vértôl, ami elhagyta a testem éreztem,hogh kezdem elveszíteni az eszméletem. -Lia!!! Te normális vagy? Úristen!!-hallottam még ezt a kiabálást de utána körülvett a sötétség. Ennyi volt. Viszlát szenvedés.