11.rész ~ A titok

Bocsánat a sok kihagyás végett de itt az év végi hajtás és nem volt idôm. De meghoztam a 10. fejezetet és remélem tetszeni fog! Hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást! smile hangulatjel





-Bocsánat.-emeltem rá a tekintetem. -Gery!-akadt el a lélegzetem. -Hogy jutottál be ide és egyáltalán mit keresel itt? -Eljöttem a barátnôm elsô versenyére. Talán baj?-mosolygott kissé gúnyosan. -Nem. -hajtottam le a fejem. -De hogy jutottál be?-néztem érdeklôdve a szemébe. -Az legyen az én titkom cica.-tette a fenekemre a kezét. -Mi van a kezeddel?-vette észre a kötést. -Nekem a színpadra kell mennem.-tértem ki gyorsan a válasz alól és az említett hely felé vettem az irányt. - Hát jó de a verseny után várlak a bejáratnál.-kacsintott mire én csatlakoztam a többiekhez. A színpadon álló férfi elmondott mindent a versennyel kapcsolatban és az is kiderült,hogy harmadikként lépünk fel. A kezemet tördelve vártam,hogy végre sorra kerüljünk. -És most következzen egy helyi csapat a The Mob.-hangzott a férfi hangja. -Azok mivagyunk. Gyertek!-pattant fel Amanda. -Remélem nem baj,hogy én találtam ki a nevet. A telefonba kérdezték és ki kellett találnom valamit.-hadarta Amanda. -Nem,dehogy baj.-nevettem. Felértünk a színpadra és beálltunk a kezdô pozícióba. Amint felhangzott a zene táncolni kezdtünk. Nem érdekelt,hogy be van kötve a kezem. Még az sem,hogy elkezdett lüktetni. Csak át adtam magam a táncnak, ahogy a többiek is. Fontos volt ez mindenki számára ezért a lelkünket is beleadtuk a táncba aminek meg is volt az eredménye. A verseny végén a tovább jutott csapatok nevei közt a miénk is elhangzott. -Ezt meg kell ünnepelni!-mondta Ryan már az öltözôbe.
-Mi lenne ha holnap tennénk? Szerintem mindenki fáradt meg azt hiszem neked dolgod van.-kacsintottam Amandára célozva. -Jó.-bólintott. A csapat is egyhangúan megszavazta,hogy holnap este megünnepeljük a tovább jutásunkat. Mindenki elkezdte összeszedni a cuccait ezért én is így tettem de hirtelen elkezdett velem forogni a helység ezért kénytelen voltam leülni. -Lia,minden oké?-termett egybôl elôttem Amanda. -Igen persze.-mosolyogtam. -Te inkább most a randiddal törôdj! Megleszek.-nyugtattam mosolyogva. -Biztos?-nézett rám kételkedve. -Igen biztos csak menj már!-nevettem. -Majd én vigyázok rá.-hallottuk meg Justin hangját. -Oké. Köszi Justin. Sziasztok!-rohant el a barátnôm. -Majd hívj!-szóltam utána. -Jól vagy?-ült le mellém Justin. -Igen, csak elkezdtem szédülni.-rántottam vállat mintha nem számítana. -Akkor egyél és igyál!-állt fel majd a nekünk kikészített szendvicsekbôl és vízbôl hozott nekem. -De nem kérek.-fintorodtam el. -Nem érdekel! Legyengültél és nem fogsz nekem itt elájulni.-nyomta a kezembe én pedig kénytelen voltam elfogyasztani azokat. -Jobb?-kérdezte miután az utolsó csepp is elfogyott a vízbôl. -Igen-bólintottam. -Köszönöm. -Nem kell mindent megköszönni. Barátok vagyunk.-lökött egy kicsit oldalba. -Oké.-nevettem.-Justin ha nem gond én most haza megyek.-álltam fel. -Haza viszlek!-mondta egybôl. -Haza találok.-biztosítottam. Még mindig nem engedhetem,hogy elkísérjen és megtudja azt, amit senki nem tud.
-Soha nem engeded, hogy elvigyelek.Miért?-fürkészte a tekintetem. -Csak szeretek egyedül haza sétálni.-mondtam azt, ami elôször eszembe jutott. -Hát jó. Akkor majd találkozunk.-bólintott és elment. Én a gyôzelem örömével indultam haza a hátsó kijáraton, Gery elkerülése végett. A sok gyakorlás megtette a hatását. Most voltunk a legjobbak, büszke vagyok a csapatra. És hamarosan újból elkezdünk próbálni,hogy a következô fordulóra meglegyen a koreográfia és ugyan ilyen jók legyünk. Éppen mentem volna be a háznak nem nevezhetô kunyhóba, amikor mögöttem meghallottam Justin hangját. -Lia ugye nem..?-reméltem,hogy képzelôdök de megfordulva Justin szemeivel találtam magam szembe. -Justin....-megszólalni is alig tudtam. Fény derült a titkomra, mivel ebbôl már nem mosom ki magam. Lehet,hogy most el is veszítem ôt emiatt? -Justin te követtél?-lett a hangom magabiztosabb. -Igen.-vallotta be szemrebbenés nélkül. -Muszáj volt megtudnom mit titkolsz. De miért élsz így?-nézett a mögöttem lévô épületre. -Ez hosszú.-hajtottam le a fejem. -Ráérek.-fonta össze maga elôtt a karját. -Barátok vagyunk Lia. Hogyha tudok segítek. Rendben?-a hangja lágyabb lett és a szemében az tükrözôdött, hogy ôszintén tudni szeretné. Végül felsóhajtottam és belekezdtem. -Miután a szüleim meghaltak kilakoltattak abból a házból ahol addig éltem. Keresnem kellett valamit ahol élhetek és kerestem valami munkát amivel eltarthatom magam persze az a pénz semmire nem elég.-meséltem el neki. Egy ideig Justin még csendben volt. Megértést láttam átsuhanni az arcán és nem haragudott, amiért hazudtam.
-Sajnálom.-mondta ôszintén. -Nem kell.-mosolyodtam el. -Figyelj,aludj ma nálam a többit meg kitaláljuk. -ajánlotta fel. -Most ne kezdj el sajnálni.-túrtam kínosan nevetve a hajba. -Eddig is megvoltam, ezután is megleszek.-biztosítottam. -Amanda tud róla?-kérdezte a témától eltérôen. -Nem.-válaszoltam. -Akkor ha azt szeretnéd, hogy ne is tudjon, gyere ma éjszakára hozzám. -vette keményebbre a figurát. -Most fenyegetsz?-nevettem fel mire ô is elmosolyodott. -Nem. Csak segíteni szeretnék de nem megy máshogy. -mosolygott féloldalasan. -Jó. Ha ez kell,hogy Amanda ne tudja meg.-sóhajtottam. -Igen ez kell.-erôsítette meg. -Szállj be a kocsiba.-indult az említett jármû felé. Úgy tettem, ahogy kért így elindultunk hozzájuk. Valószinüleg nem jó ötlet, hogy Justinnál fogom tölteni az éjszakát és Gery még a szuszt is kiveri belôlem ha megtudja de több ember számára nem derülhet fény erre, fôleg Amanda nem tudhatja meg. Biztos teljesen kiakadna, mivel hazudtam neki nem is kicsit. Tehát megpróbálom elkerülni azt, hogy ô megtudja ezért alszok Justinnál. Miután beállt a garázsba kiszálltunk a kocsiból és beléptünk a házba. -Anyáék bálba vannak szóval ne aggódj.-tette le a kocsi kulcsot a pultra. -Oké de ha reggel megtudják, hogy itt aludtam nem lesz baj?-kérdeztem kételkedve. -21 éves vagyok Lia.-nevetett. -Nem fognak megölni ha egy lány alszik nálam.- vette le cipôjét én pedig követtem a példáját. -Csak, hogy én nem azért vagyok itt.-huppantam le mellé a kanapéra.-Megfenyegettél.-néztem rá és megpróbáltam nem nevetni. -Rajtad csak így lehet segíteni. Önfejû vagy.-rántott vállat. -Na köszi.-nyújtottam ki a nyelvem. -Igazán nincs mit.-mosolygott. -Egyébként ha szeretnél elmehetsz fürdeni. Ott a fürdôszoba.-mutatott egy ajtóra. -Oké-bólintottam és felálltam. Bementem az említett helységbe és a kádba elkezdtem ereszteni a melegvizet. Levettem a ruháimat majd beleültem. A testem megremegett a kellemesen meleg víztôl. Így már régóta nem tudtam fürdeni ezért is áztattam magam fél órán keresztül. Az agyam kikapcsolt és csak átadtam magam az élvezetnek. Hálás voltam Justinnak, hogy nem kopogott be de fél óra után már ideje volt kiszállnom. Megtörölköztem és csak akkor vettem észre, hogy nincs mit felvegyek. Magamköré csavartam egy törölközött majd megfogtam az ajtó kilincsét de nem nyomtam le, hogy ki tudjak menni. Már most kellemetlenül érzem magam, amiért így kell odaállnom Justin elé valami alvó ruhanemûért. Hálátlannak érzem magam.Ô erôltette, hogy idejöjjek de mégis úgy érzem, én kértem szívességet. Végül kiléptem az ajtón és egészen a nappaliig sétáltam, ahol Justin valami agyhalott tv mûsort nézett. -Justin.-szólaltam meg halkan és reméltem nem hallotta meg. Miután kimondtam a nevét inkább visszaszaladtam volna a fürdôszobába és ott töltöttem volna az éjszakát. -Tessék?-fordította felém a fejét majd egy féloldalas mosolyt villantott. -Ne vigyorogj már! Ez tudod milyen kellemetlen?-hajtottam le a fejem elpirulva. -Jó, bocsi.-nevetett fel. -Ha jól sejtem kéne egy poló.-állt fel és megindult felém. -Igen.-bólintottam de még mindig nem mertem a szemébe nézni. Megindult a lépcsôn egyenesen a szobájába én pedig követtem. -Parancsolj.-nyújtotta felém az egyik polóját. -De adhatok inget is, az szexibb-kacsintott. -Nem vagy vicces.-csaptam kicsit a vállára. -A poló tökéletes.-nevettem. -Akkor öltözz fel és gyere le.-mondta mosolyogva és elindult kifelé. -Köszönöm.-bugyant ki belôlem hirtelen mire ô visszafordult. -Mindent. Hogy segítesz pedig nem is kértem.-magyaráztam meg. -Erre valók a barátok. -húzta mosolyra a száját majd kiment. Felvettem Justin polóját, ami nem annyit takart mint szerettem volna ezért felvettem még a rövidnadrágomat és lementem helyetfoglalni Justin mellett a kanapén. Az elôttünk lévô kis asztal tele volt csokival, nassolni valóval és üdítôkkel. -Gondoltam nézzünk filmet. -szólalt meg az értetlen arckifejezésemet látva. Úgy éreztem magam a rengeteg édesség látványától mint a Jancsi és Juliskába. Felhízlal aztán engem fog megenni. -Jó.- válaszoltam Justinnak nevetve a saját gondolataimon, amit ô persze nem érthetett. -Mit nézünk?-kérdeztem mivel ô már a lejátszónál volt. -Útvesztô. Ha az jó. -Tökéletes, még úgyse láttam. -miután elindította a filmet vissza ült mellém, elvett egy zacskó chipset az asztalról majd kibontotta és felém fordította de én csak megráztam a fejem. -Ugye nem azt hiszed,hogy ezt mind egyedül fogom megenni?-nézett rám aggódó arckifejezéssel, amire én felnevettem és belenyúltam a zacskóba. A nassolni valók és az üdítôk gyorsan fogyásnak indultak így már a film felénél alig maradt valami. A telefonom, ami eddig az asztalon pihent most felvillant és Gery nevét mutatta a kijelzô. Reszketve kifújtam a levegôt majd az asztalon lévô készülékért nyúltam. -Fel akarod venni?-állította meg a filmet Justin. -Muszáj.-bólintottam és fogadtam a hívást. -Hol a szarba vagy Lia? Vártalak a sportcsarnok elôtt de nem jöttél.-esett nekem egybôl. Hangjából ítélve nem volt nyugodt. -Sajnálom csak Amandának szüksége volt rám.- mondtam. Azt mégse vallhattam be, hogy Justin rájött hol és hogy élek ezért nála töltöm az estét. Halálra is verne. - Igazán szólhattál volna.-hangja lágyabb lett én pedig megkönnyebültem. -Bocsánat. De most leteszem. Még beszélnünk kell Amandával.-hazudtam tovább. -Szia.-sóhajtott flegmán és kinyomott. Visszatettem a telefont eredeti helyére és vártam, hogy Justin rányomjon a play gombra de nem tette meg. -Félsz tôle ezért hazudtál neki mint általába.-állapította meg az amúgy nyilván való tényt. -Inkább minthogy megtudja hol vagyok.-rántottam meg a vállam. -De ez így nem normális.-rázta a fejét. -Ahj, ezt a mondatot már annyiszor hallottam.-sóhajtottam. -Ha szeretnéd beszélek vele.-hagyta figyelmen kívûl a megjegyzésemet. -Abból nem beszélgetés lenne.-mondtam élesen.

-Aranyos vagy, hogy megpróbálsz segíteni a nyomorult helyzetemen, amiért hálás vagyok viszont nem szeretném ha Geryvel összetûzésbe kerülnél.-váltottam vissza barátságos hangnemre. -Pedig nem sokáig fogom nézni, amit veled csinál. És ha mégegyszer bánt nem fogom vissza magam.-ígérte meg Justin leginkább magának. -Megegyeztünk.-kuncogtam fel és azért nem ellenkeztem mert ha ez megtörténik Justin nem fog róla tudni.-Na, folytatjuk a filmet?- váltottam témát. -Persze.-nyomott rá az indítás gombra. A film egész jó volt, nekem tetszett. A végén elpakoltuk az asztalról az üres zacskókat és üvegeket. Megnéztem a telefonom mivel a film közben jött egy üzenetem. Megnyitottam,amiben az áll t, hogy Amanda és Ryan összejöttek a randin. Elmosolyodtam majd Justin felé fordultam, aki a tv-t kapcsolgatta. -Amanda és Ryan együtt vannak.-újságoltam a hírt mivel a legjobb barátjáról van szó. -Valahogy éreztem,hogy összefognak jönni ma este.-nevetett. -Egyébként hogy van a kezed?-pillantott a bekötött kezemre, amirôl már el is felejtkeztem. -Jól.-mondtam. -Már nem fáj.-tettem hozzá. -Bekenjem azért valami krémmel?-kérdezte de már fel is állt és a fürdôszoba felé vette az irányt így úgy véltem költôi kérdés volt. Ezért én lehámoztam a kezemrôl a kötést. -Megtaláltam.-jött vissza és leült mellém a kanapéra. Az ölébe vette a kezem majd óvatosan elkezdte bekenni a sebeket. -Elég szépen gyógyul.-állapította meg. -Mi lenne ha ma estére már nem kötnénk vissza?-nézett fel rám.

-Jó.-bólintottam. Megakartam köszönni de már rám szólt, hogy ne köszönjek meg mindent ezért csak rá mosolyogtam. -Justin ha nem gond én mennék aludni mert holnap reggel be kell mennem dolgozni.-szólaltam meg. -Oké, persze. Gyere megmutatom hol tudsz aludni.-állt fel majd az emelet felé vette az irányt. Én követtem egészen az egyik szobáig. Kinyitotta nekem az ajtót ezzel jelezve, hogy ez lesz az. -Köszönöm. Jó éjt Justin!-mosolyogtam rá. -Jó éjt Lia!-mondta és lesétált. Bementem a szobába, becsuktam az ajtót majd lefeküdtem aludni. Reggel a telefonom ébresztôjére keltem. Kinyomtam azt mielôtt Justin vagy a szülei felkelnének. Felöltöztem a tegnapi ruhámba majd halkan lementem a földszintre. Még mindenki aludt ezért úgy döntöttem, hogy majd küldök Justinnak egy üzenetet. Épp nyitottam volna ki az ajtót, amikor hallottam, hogy jön le valaki a lépcsôn. A szívem gyorsabban kezdett verni és nagyon reméltem, hogy nem Justin anyukája vagy apukája az. -Jó reggelt Lia!-hallottam meg Justin hangját, mire felsóhajtottam. -Várj még 10 percet és elviszlek melózni.-mondta álmosan. -Jó reggelt! Nem szükséges mert még ruhát cserélnem is kell.-Justin így is elég sokat tett már értem. Nem hagyhatom, hogy még furikázzon is engem. -Akkor oda is elviszlek.-jelentette ki majd eltûnt a fürdôszobába. Mire kijött már indulásra kész volt. Felkapta a kocsi kulcsot és az autójához mentünk. Beültünk és már el is indultunk. -Túl sok mindent teszel értem.-hajtottam le a fejem.

-Fontos vagy nekem mint barát, Lia. Segíteni szeretnék. -mondta az utat nézve. -De én ezt soha nem fogom tudni viszonozni.-kelt bennem életre a bûntudat. -Elég viszonzás ha a barátom vagy.-mosolygott rám. Erre már nem tudtam mit válaszolni ezért csak bámultam ki az ablakon. -Azt hiszem megjöttünk.-állt meg a "házam" elôtt. -Figyelj, én behívnálak de azt sem akartam, hogy ezt lásd szóval....-túrtam a hajamba. -Persze értem.-bólintott. -Sietek.-pattantam ki a kocsiból és rohantam átöltözni. Amint átvettem a rövidnadrágomat és felvettem egy toppot mentem is vissza Justinhoz. Beültem mellé ô pedig egybôl el is indult és már csak a kávézónál álltunk meg. -Köszönöm.-néztem rá. Tudom, hogy utálja ha mindent megköszönök de nem mehetek el ez nélkül. Justin csak mosolyogva bólintott. -Szia.-nyitottam ki a kocsi ajtaját. -Szia.-köszönt el ô is én pedig kiszálltam és végig néztem a kocsit amint elhajt. Bementem a kávézóba és neki is álltam dolgozni. 4 órakkor, amikor jöttek engem leváltani kiléptem a kávézó ajtaján, ahol Gerybe ütköztem. -Szia.-néztem fel rá. A szemében mintha egy kis düht láttam volna. -Hát szia.-kulcsolta kezét durván az enyémre és elindult velem együtt az úton. Máskor ha találkozunk megcsókol de most még az sem. A félelem kezdett urrá lenni rajtam és csak imádkozhattam, hogy az idegességét ne rajtam vezesse le. -Hova megyünk?-kérdeztem és ügyeltem arra, hogy a hangom ne remegjen meg. -Hozzánk.-válaszolt rám se nézve. Geryékhez érve felrángatott a szobájába és becsukta az ajtót. Én megálltam a falnál ô pedig idegesen járkálni kezdett.

-Szóval hol is voltál tegnap este?-nézett rám én pedig reszketni kezdtem. -Amandával beszélgettünk.-mondtam ugyanazt mint tegnap bár tudtam, hogy tud valamit. -És akkor az hogy lehet, hogy Amandát láttam Ryannel, megkérdeztem tôle, hogy hol vagy a válasz pedig a gondolom otthon volt?-emelte fel a hangját. Utálom, hogy ilyenkor nincsenek itthon a szülei...-Szóval nekem ne hazudj Lia! Hol voltál?-kiabált. Tudtam, hogy mostmár el kell mondanom az igazat mert ígyis-úgyis meg fog verni. -Justinnál.-válaszoltam szinte suttogva. -Tessék??-üvöltötte a keze pedig egybôl lendült és megütött olyan erôvel, amitôl egybôl a földre zuhantam. -Nem megmondtam, hogy a közelébe se mehetsz??-rugott belém.-Erre megcsalsz vele!-éreztem a fejemen az ütését majd a számba a vérem ízét. -N-nem feküdtünk l-le-dadogtam. -Oh, persze!-nevetett gúnyosan.-Ribanc!!-rugott bele a hasamba. A könnyeim utat törtek maguknak így zokogva és megalázva feküdtem a földön. Éreztem még magamon pár ütést de már az agyam nem foglalkozott velük. A könnyeimen keresztül homályosan láttam, hogy Gery kimegy a szobából. Nekem most kell cselekednem. Vagy feltápászkodok és megpróbálok elmenekülni vagy itt maradok és ha visszajön durvább lesz. Ha elkap akkor megugyan ott vagyok mintha itt maradnék szóval az elsô opciót választottam és felálltam belekapaszkodva a kilincsbe.

Fájt a fejem, fájt a hasam de ezzel most nem törôdhetek. Megpróbáltam csendben lemenni a lépcsôn végig a korlátba kapaszkodtam nehogy leessek. Leérve csak feltéptem az ajtót és rohanni kezdtem amennyire csak tudtam. Volt egy olyan érzésem, hogy Gery nem fog utánam jönni de nem mertem kockáztatni. Zokogva, vérzô szájjal és orrar rohantam az utcán. Hirtelen ötlettôl vezérelve megálltam, elôkaptam a telefonomat és tárcsáztam. -Szia Lia!-hallottam meg Justin hangját és a mögötte lévô beszélgetést. -J-Justin...-sírtam bele a telefonba. -Lia mi történt?-váltott hangja aggódóvá. -Gery megtudta, hogy nálad voltam az este..-nem folytattam egyrészt mert nem tudtam másrészt pedig azt hiszem kitalálta a folytatást. -Az a görény...-kezdett bele a szitkozódásba. -Hol vagy most?-kérdezte. Körbenéztem hátha találok valami útmutatást Justinnak. -A plázánál.-válaszoltam. -Maradj ott! 5 perc és ott vagyok.-mondta majd kinyomott. A pláza Justinéktól legalàbb 20 percre van ezért is reméltem, hogy nem mondta komolyan azt az öt percet. A zsebembe elkezdtem kutakodni egy zsepiért, amivel letudom törölni az alvadt vért az arcomról, hogy mégse lásson ilyen állapotban. Justin nem túlzott az öt perccel,körübelül tényleg annyi idôbe telt.Amint leparkolt ki is szállt a kocsiból és hozzám rohant. -Úristen Lia! Megfogom ölni azt a szemetet! Mondtam, hogy nem fogom vissza magam ha mégegyszer hozzád ér és így is lesz. Megfogom ölni !-ígérte meg de én csak zokogva megöleltem.

Éreztem, ahogy a karja a derekam köre fonódik. -Haza viszel?-kérdeztem csendesen. -Hozzánk megyünk. Ott van Ryan és Amanda is.-engedett el és a kocsi felé navigált. -Nem akarok így eléjük állni. És a szüleid elé sem.-mondtam. -Anyáék dolgoznak, Amandáékat meg nem fogja érdekelni. Meg kell beszélnünk mit fogunk csinálni Geryvel és el kell nekik mondanod, amit eddig még csak én tudok.-nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját. -Biztos nem!-torpantam meg. -Pedig csak úgy fogunk tudni segíteni! És garantálom, hogy ez volt az utolsó alkalom mikor Gery bántott! Most pedig szállj be és a többit a kocsiba és nálunk megbeszéljük.-adta ki az utasítást. Nem lett volna érdemes ellenkezni vele ezért úgy tettem, ahogy kért. Justin kihajtott az útra és tudtam, hogy most fogok átesni életem legnagyobb igazság bevallásán ha nem tudom errôl lebeszélni Justint.