10.fejezet~ Régi módszerek

Sziasztok! A késés oka az,hogy túl sok dolgom volt a héten. Remélem tetszeni fog és köszönöm a kommenteket






Lassan kinyitottam a szemem, egy fehér szoba tárult elém. Jobb oldalra néztem, ahol egy csövön keresztül vér áramlott a testembe. A bal oldalamon pedig egy alak sétálgatott fel-alá. -Felébredtél?-pattant mellém ismerôs hanggal az ember. -Justin?-nyöszörögtem. Még nem voltam magamnál a sok vérveszteség miatt. -Igen én vagyok.-mosolygott rám. -Amanda?-tettem fel a következô kérdésemet, ami eszembe jutott. -Elment kávéért mert egész este itt voltunk de mindjárt jön.-tájékoztatott. -Justin? Ki talált meg a parkba?-érdeklôdtem a tegnap estérôl. -Én. -válaszolt kifejezéstelen arccal. -Mit kerestél ott?-faggattam. -Amanda mondta,hogy írtad neki, a parkba vagy de sötétedés után már nem biztonságos ezért odamentem megkeresni téged.-magyarázta. -Értem.-bólintottam. -Hogy jutott ilyen az eszedbe?-torkolt le. -Tök mindegy, hiszen úgyse sikerült.-vetettem egy féloldalas mosolyt Justinra de ô csak komoran nézett engem. -Gery miatt igaz? -Kérlek hagyjuk most ezt!-sütöttem le a szemem. -Szia!-jött be Amanda két kávéval a kezébe,amibôl egyet Justinnak adott. -Hogy vagy?-kérdezte. -Jól.-válaszoltam. -Szólok a nôvérnek mert azt mondta ha felébred értesítsük.-ment ki Justin a kór terembôl. -Miért csináltad ezt Lia??-nézett rám könnyes szemmel.-Nagyon megijedtem!-guggolt le mellém majd átölelt amennyire tudott. -Ha meglátom Gery-t bemosok neki egyet!-ígérte meg leginkább magának. -Ne! Légyszíves hagyd! Nem mi....-fejeztem volna be de Amanda közbe vágott.
-Nehogy azt mond nekem,hogy nem miatta van.-kezdett ideges lenni. -Jó napot Miss Ross. Hogy érzi magát?-jött be egy mosolygós nô Justin oldalán. -Jól.-próbáltam vissza mosolyogni kevés sikerrel. -Akkor jó. Én is már úgy látom szóval ha gondolja délután haza mehet. De csak akkor ha sokat pihen,sokat eszik és iszik.-mondta a feltételeket az ápoló. -Rendben. Köszönöm.-bólintottam mire a nô elhagyta a helységet. -Szerintem nem lenne jó ötlet ha Lia egyedül lenne otthon.-ivott bele Justin a kávéjába. -Szerintem se ezért is fogja nálam tölteni a napot meg az estét. És persze akkor mindent el kell mesélnie.-nézett szúrós szemekkel a barátnôm. -Mehetnék én is? Tudni akarok mindent!-kérdezte kicsit félve Justin. -Persze.-válaszolt biztatóan Amanda. -Oké akkor majd Amandához megyünk. De az lenne a legjobb ha most hazamennétek. Biztos aggódnak értetek.-mondtam egy halvány mosollyal. -Igen,anya hívott egy párszor.-nevetett Amanda. -Engem is kerestek.-vakarta meg a tarkóját Justin. -Akkor délután visszajövünk érted.-nézett rám Justin. Ja és nem kell aggódnod a mai verseny miatt mert technikai okok miatt át tették holnapra.-tájékoztatott bár nekem eddig eszembe se jutott a verseny. -De majd errôl is szeretnék veled beszélni. -Oké. És köszönöm srácok.-mondtam mielôtt kiléptek volna az ajtón. Végül örülök,hogy nem úgy sikerült,ahogy elterveztem. De így legalább megtudtam,hogy két embernek fontos vagyok. Justinnak és Amandának. És attól függetlenül,hogy Justinnal nem régóta vagyunk jóba mégis mellettem van, amiért hálás vagyok neki. Csak ne menjen Gery-hez balhézni. Arra neki se és legfôkébb nekem nincs szükségem. Ha megtudja,hogy öngyilkos akartam lenni tuti ideges lesz amit nem máson mint rajtam fog levezetni annak ellenére is,hogy miatta volt ez az egész. De inkább megpróbálom most elkerülni egy ideig. Legalább a verseny végéig,hogy nyugodt legyek. Apropó a verseny. Jól jött,hogy nem ma hanem holnap lesz. Csak arra vagyok kiváncsi Justin mit akarhat errôl velem beszélni.Felsóhajtottam majd oldalra néztem ahol csak most tûnt fel,hogy be van kötve a kezem. Megpróbáltam megmozdítani de fájt ezért inkább felhagytam vele. Mivel eléggé unatkoztam és nem tudtam semmit csinálni elaludtam.
Arra keltem,hogy a barátnôm kelteget. -Lia, már öt óra. Ideje elmennünk. -rázogatott Amanda. -Öt óra?-pattant ki a szemem. -Jó sokat aludtam. -ültem fel és csak akkor vettem észre,hogy kiszedték a kezembôl a csövet. -Hoztunk neked ruhát szóval öltözz át.-adta a kezembe a zacskót. -Justin hol van?-kérdeztem miközben felálltam az ágyról. -Azt mondta megvár a kocsiba.-válaszolt. -Ja oké.-bólintottam majd gyorsan felöltöztem hogy minnél hamarabb elmehessek innen.-Indulhatunk.-közöltem a rám váró Amandával. Elindult az ajtó felé én pedig követtem ôt. A parkolóba mentünk, ahol Justin állt az autóval. Amanda beült hátra így kinyitottam az anyósülés ajtaját és helyet foglaltam Justin mellett. -Szia!-mosolyogtam.

-Szia!-mosolygott rám vissza de ennek ellenére úgy érzem mintha egy kicsit haragudna rám. Justin kitolatott a parkolóból és elindultunk Amandához. Az út csendben telt, csak a rádióban felhangzó elôadók törték meg azt. Megérkezve kiszálltunk a kocsiból és bementünk ahol nem volt senki rajtunk kivül. -Gondolom bevásárolnak.-jegyezte meg Amanda miközben levette a cipôét. -Csinálok valami kaját addig nyugodtan menjetek fel a szobámba.-mondta mi pedig úgy tettünk ahogy kért. Leültem az ágyra és vártam,hogy Justin szólaljon meg de nem tette. Egészen addig amíg Amanda is csatlakozott közénk. -Szóval ideje lesz mesélned.-mondta Justin miközben Amanda kiosztogatta a sültkrumplit. -Nincs mirôl mesélnem. Tudjátok miért tettem.-hajtottam le a fejem. -Tôled akarjuk hallani, hogy biztosak legyünk.-erôsködött Amanda. -Hát jó. De ígérjétek meg,hogy nem fogtok balhét csapni.-fürkésztem a barátaim tekintetét. Habozást láttam a szemükbe, fôleg Justinéba de végül bólintottak.-Gery volt az egész háttere. -sóhajtottam végül. -Elegem van,hogy folyton ver... Nem bírom tovább,hogy mindig félek mikor a közelembe jön. Tegnap este ezt láttam jónak de mostmár tudom,hülyeséget csináltam. Sajnálom.-néztem rájuk. -Igen elég nagy hülyeség volt!-helyeselt Amanda. -Megfogom ölni.-hallottuk meg halkan Justin hangját. Mintha nem is hozzánk,hanem inkább magához beszélne.- A régi módszereinkkel fogok vele végezni.-folytatta dünnyögve maga elé meredve. -Miféle régi módszerek?-kérdeztem egybôl.

-Semmienek.-legyintett lemondóan. -Justin,megígérted,hogy nem teszel semmit!-emlékeztettem 5 perccel ezelôttre. -Lia ne legyél már hülye! Állandóan ver és te hagyod. Nem hogy segítséget kérnél.-emelte fel a hangját idegesen. -Az a segítség nem segítség lenne hanem inkább még több baj okozója és ezt te is tudod.-vágtam vissza. -Jólvan akkor.-vont vállat de nem láttam úgy,hogy meggondolta volna magát.-De remélem tudod,hogy amit a barátocskád miatt mûveltél amiatt nem fogsz fellépni holnap.-mondta lazán. -Tessék?-nevettem fel hitetlenül. -Az orvos azt mondta,hogy pihenned kell. Semmi szükséged az ugra-bugrálásra.-érvelt. -Ezt hadd döntsem már el én.-akadtam ki. -Nem mert ha rajtad múlik fellépsz.-mondta kissé aggódva. -Hát igen. És így is lesz. -jelentettem ki határozottan. -Akkor legyél önfejû mikor csak vigyázni akarok rád.-zárta le ezzel a mondattal a témát de ha akartam se tudtam volna erre mit mondani ezért Amandához fordultam. -Alszunk?-kérdeztem mert ennél jobb dolgot nem tudtam volna mondani. -Persze.-válaszolt. -Szeretnél az ágyban aludni?-áltt fel az egyszemélyes ágyáról. -Nem, alszok a földön.-mosolyogtam. -Én is.-elôzte meg Justin a kérdést. Kaptunk Amandától takarót és puha,vékony szivacsot amin fekszünk majd. -De ha kényelmetlen szóljatok.-kötötte Amanda a lelkünkre. Justinnal elhelyeztük a szivacsot amire ráfeküdtünk és elhelyezkedtünk.Kinyújtottam a bekötött kezem mivel behajlítva lüktetett. Amint becsuktam a szemen a gondolataim rögtön Justin szavaira terelôdtek. Milyen régi módszerekre gondolhatott?

Azt mondta,hogy volt egy bunkó,mindenkit kihasználós korszaka és gondolom azalatt drogozott is bár ezt nem említette. De nem hiszem,hogy bárkit bántott volna. Justin nem olyan. -Ah!-ordítottam fel. -Lia mi a baj?-kérdezte ôszinte aggódással Amanda. -Csak Justin rágurult a kezemre miközben aludt.-szorítottam magam elé a jobb karom. -Sajnálom.-mondta megbánóan Justin.-Fáj?-ült közelebb hozzám. -Igen eléggé.-vallottam be. -Amanda, hozz valami krémet a kezére.-utasította mire az említett személy a fürdôszobába rohant. Justin addig lassan letekerte a kezemrôl a kötést. A sebeim már nem véreztek de elég csúnyán néztek ki. -Tessék.-jött vissza Amanda. Justin elvette a krèmet,nyomott egy kicsit a kezére majd óvatosan,lágyan kezdte belemasszírozni a bôrömbe. Nem tudom hogy Justin simogatása vagy a krém hûvöse tette de kicsit megremegtem és tényleg hatott. Kezdett elmúlni a fájdalom. -Jobb?-nézett fel rám. -Sokkal.-mosolyodtam el. -Köszönöm. -Szívesen.-válaszolt még mindig fogva tartva a tekintetem. Pár pillanatig elvesztünk egymás szemébe majd Justin utoljára végig simított a kezemen és elengedett. Letette a krémet az éjjeliszekrényre, visszatette a kötést a kezemre majd visszafeküdt a szivacsra velem szembe. Én is úgy tettem,hogy ô így egymást nézve feküdtünk a földön. -Jó éjt srácok!-hallottuk meg Amandát. -Jó éjt!-mondtuk mi is. Megpróbáltam becsukni a szemem de folyton elôttem lebegett amint kispriccel a vér a kezembôl. Az emlék hatására megremegtem. -Lia baj van?-suttogta Justin. -Csaj az emlékek.-vontam vállat. -Gyere ide.-nyújtotta ki a kezét. -Justin szerintem ez....-kezdtem de félbeszakított. -Csak barátok vagyunk.-mosolygott rám kedvesen. -Hátha így tudsz aludni.-mondta én pedig egy sóhaj után hozzá bújtam. Reggel Justin karjaiban ébredtem aki már nem aludt. -Jó reggelt!-hallotta meg még kicsit fáradt hangját. -Jó reggelt!-ásítottam. -Mióta vagy fent?-érdeklôdtem. -Egy fél órája szerintem. Csak nem akartalak felkelteni.-ölelt szorosabban. -Meghoztam a reggelit.-lépett be Amanda az ajtón.Felültem,hogy elvegyem a tányért amin szendvics volt. Justin is megkapta a reggelijét, Amanda pedig leült az ágyra. -Mikor kezdôdik a verseny?-haraptam bele az elôttem lévô ételbe. -Egy órára kell odamenni.-válaszolt a barátnôm. -Oké.-bólintottam és az órára néztem, ami tizenegyet mutatott. -De én meg mindig azt mondom,hogy nem lenne jó ötlet ha fellépnél.-mondta hûvösen Justin. -Nem fogom cserben hagyni a csapatot.-válaszoltam olyan hangsúllyal mint aki lezárta a témát, de vagy nem érdekelte vagy nem vette észre. -Megértenék.-erôsködött. -Nem baj.-néztem rá. Nem mondott semmit csak halkan ette a szendvicsét. -Köszönöm szépen.-állt fel Justin. -Haza megyek de délre itt vagyok értetek. Sziasztok.-ment ki az ajtón. -Szia.-mondtuk mi is bár nem hiszem,hogy hallotta. Belenéztem a tükörbe és szembe tûnt a bekötött kezem. Sóhajtottam majd kiléptem a helyiségbôl de az ajtóba belementem valakibe. -Bocsánat.-emeltem rá a tekintetem. -Gery!-akadt el a lélegzetem. -Hogy jutottál be ide és egyáltalán mit keresel itt?

9.fejezet~ Viszlát szenvedés

Köszönöm a visszajelzéseket és remélem tetszeni fog a rész!



-Jól vagy? Hahó!-eszméltem fel ezekre a mondatokra. Lassan felemeltem a fejem a térdemrôl és megpillantottam egy szôke hajú,sötét kék szemû lányt. -Igen jól vagyok.-erôltettem egy mosolyt az arcomra. Megtöröltem a szemem,feltápászkodtam a földrôl majd leporoltam a ruhámat. -Akkor miért sírtál a földön?-tette fel a kérdést,jogosan. -Szerelmi bánat.-vontam vállat ezzel remélve,hogy elmegy. Aranyos tôle amiért megkérdezte mi a baj de ahogy így elnézem a lányt nem értenénk meg egymást ha beszélgetésbe kezdenénk. -Oh értem.-húzta el a száját.-Sajnálom. Akkor én megyek is.-mondta egy kis mosollyal. -Köszönöm.-mondtam és végig néztem amint elsétál. Egy sóhaj után visszatértem dolgozni. Hat órakkor végeztem ezért gondoltam kisétálok a tengerpartra. Miamiban még ilyenkor is rengetegen vannak ott. Nem több mint 10 perc alatt odaértem,mivel a kávézó nincs messze a parttól. Az emberek még ilyenkor is a vízben voltak vagy éppen a homokon feküdtek napozási szándékkal. Levettem a cipôm és belesétáltam a kellemesen hûvôs vízbe. Végig néztem a végtelennek tûnô felszínen és azt kívántam bárcsak elmehetnék innen mindent magam mögött hagyva de legfôképp Gery-t. Csak elszeretnék tünni egy kis idôre,hogy kiszakadjak ebbôl a terrorból. De ez nem lehetséges. Ahhoz,hogy eltudjak menni pénz kell ami nekem nincs. Egy sóhajtás kíséretében elhesegettem a gondolataimat és visszaléptem a homokra majd mezítláb indultam a további sétámra. Miután úgy éreztem megszáradt a lábam felvettem cipômet és haza indultam.
Másnap reggel 11-kor keltem a korai lefekvésem ellenére. Mivel ma nem kell mennem dolgozni lassan felöltöztem és elmentem a boltba reggeliért. Miután megvettem a szükséges dolgokat hazamentem és megreggeliztem. Közben megcsörrent a telefonom. -Szia Amanda.-vettem fel. -Szia. Próba elôtt nem jössz át,hogy együtt menjünk?-kérdezte a telefon túl oldalán. -De átmehetek.-válaszoltam. -Oke akkor majd találkozunk. Szia. -Szia.-mondtam és letettem. A reggelim után elindultam Amandához. Az ajtójuk elé érve bekopogtam. -Szia Lia. Amanda fent van.-nyitott ajtót mosolyogva Amanda anyukája. -Szia. Oké,köszönöm.-mondtam és beljebb mentem,levettem a cipôm de utánnam szólt a még ajtóban álló nô. -Mi történt a szemeddel?-szóval látszik... -Tegnap a bulin véletlen megdobtak valamivel.-hazudtam már sokadjára a verésrôl. -Értem.-bólintott én pedig felmentem Amanda szobájába. Az ajtaja alôtt megálltam és elgondolkoztam,hogy talán nem megyek be.Nem kéne látnia a szememet. Végül a kezem mintha önálló életre kelt volna, lenyomta a kilincset és már bent is voltam a szobába. -Szia.-köszöntem lehajtott fejjel miközben becsuktam az ajtót. -Szia!-köszönt vidáman. -Na mizu?-ültem le vele szembe az ágyra így kénytelen voltam ránézni. -Gery már megint mit csinált?-kérdezte kissé ingerülten de a szemébe sajnálat is tükrözôdött. -Hát láthatod.-vontam vállat. -Már megint miért?-faggatott.

-Tegnap este a bulin lefeküdtünk Gery-vel. Persze én nem akartam. Lerohantam aztán bent a konyhába elkezdtem sírni. Justin oda jött,megvígasztalt majd megöleltük egymást. Ezt Gery látta amiért leribancozott. Majdnem verekedtek Justinnal de végül Gery elment. Aznap este még Justinnal tök sokat beszélgettünk. Reggel elmentem a kávézóba ôk pedig odajöttek azt mondta,hogy a próbán kívül meg ne lásson Justinnal és ennyi.-magyaráztam el nagy vonalakba. Nem volt kedvem errôl beszélgetni. -Ahj Lia.-nézett rám szomorúan. -Mindegy.-rántottam vállat. -Te hova tûntél Ryan-nel egész buli alatt?-néztem rá sejtelmesen. Láttam rajta,hogy kiakar oktatni megint Gery-vel kapcsolatban de rákapott a Ryan-es témára. -Hát...csókolóztunk meg egész éjjel szinte csak beszélgettünk. Jó azért buliztunk is.-mesélte mosolyogva. -Együtt vagytok?-csillant fel a szemem. -Még nem-kacsintott és elnevette magát amire én is. -Értem.-mondtam. -Indulunk próbára?-álltam fel. Amanda bólintott így lementünk és a tavaszi szünet ellenéreza suliba mentünk táncpróbára. A teremben a csapat nagyrésze már ott volt,köztük Ryan és Justin is. -Sziasztok!-köszöntünk úgy általánosságban mindenkinek. Vártunk még pár percet míg a többiek is megérkeztek. Legvégül Gery lépett be az ajtón én meg egybôl odamentem hozzá. -Mit keresel itt?-kértem számon. -Megmondtam cica,hogy minden próbán itt leszek.-fogta meg a derekam mire én ellöktem magamtól és a többiekhez mentem.

-Csak annyit szeretnék mondano,hogy holnap ugye verseny szóval mindent bele!-csaptam össze a két kezem és a magnóhoz mentem azzal a szándékkal,hogy elindítsam a zenét. -Lia!-lépett mellém Justin. -Igen?-kérdezten a fejemet fel sem emelve azért,hogy ne lássa a szememet. -Mikor ütött meg Gery?-kérdezte feszülten. Úgy tûnik észrevettd mikor megérkeztem. -Justin,hagyjuk ezt.-kértem. -Inkább kezdjünk el táncolni.-indítottam el a zenét de Justin leállította. -Megölöm!-sarkon fordult és Gery felé indult el. Ha nem avatkozok közbe verekedni fognak ezért a kis távon futásnak eredtem és a két fiú közé álltam. -Justin erre semmi szükség!-néztem bele gyönyörû,barna szemeibe. -Igen Bieber erre semmi szükség!-hallottam meg a hátam mögül Gery hangját és tudtam,hogy mosolyog. -Fogd be mert szétfoglak verni!-dünhöngött Justin.- Hogy mered megütni??-kiabált mire már mindenki minket nézett. -Justin kérlek. Csak táncoljunk.-Justin belenézett a szemembe végül pedig megenyhült. -Vigyázz magadra Gery! Nagyon!-fordított hátat Justin majd a magnóhoz ment és beindította a zenét. Gery-vel mit sem törôdve léptem a tánctérre és elkezdtünk próbálni. Az agyam kikapcsolt és csak a mozdulataimra koncentráltam. -Nagyon köszönöm!-tapsoltam a koreográfia végén. -Akkor holnap 10-kor találkozunk Miami sportcsarnokában.-ezzel befejeztem a próbát. Nem volt szükségünk több gyakorlásra hiszen tökéletesen ment. -Lia. Sajnálom,hogy balhét csaptam. -hajtotta le a fejét. -Figyi,Amanda velünk jön. Téged is elvihetünk?-nézett a szemembe.

-Nem köszi. Én még szeretnék sétálni egyet a parkba.-mondtam azért mert féltem Gery reakciójátol ha beszállok Justin mellé, azért mert nem akarom,hogy meglássa hol töltöm minden napjaimat és azért mert tényleg így volt. -Oké.-bólintott. -De nem haragszol úgye?-fürkészte a tekintetem. -Nem.-mosolyogtam és elindultam az ajtó felé. -Gery-fordultam felé. -Most ne együtt menjünk el. Egyedül akarok lenni.-mondtam és voltam olyan bátor,hogy mielôtt bármit mondhatott volna elsétáltam. A park felé mentem ahol leültem az elsô padra amit megláttam és mélyen beszívtam a levegôt. Addig ültem a padon míg be nem sötétedett. Amandától is kaptam egy üzenetet,hogh aggódik és Gery nem-e jött utánam miután leléptem. Megnyugtattam,hogy semmi bajom és a parkban ülök. Vissza akartam tenni a zsebembe a telefont de az leesett ezért lehajoltam érte. A földön megpillantottam egy üvegszilánkot amit gondolkodás nélkül felvettem. Forgattam a kezemben a kis éles darabot majd a bal kezembe vettem és a jobb csuklóm fölé helyeztem. Az lenne a legjobb ha most megtenném ezt a lépést. Sokkal jobb lenne mindenkinek. Amandának sem kéne miattam aggódnia és Gery-t is megszabadítanám magamtól. A szilánkot a csuklómban húzodó érbe vágtam,mire kénytelen voltam felkiáltani fájdalmamban. A vér ömlött az erembôl de ennek ellenére még egy vágást hagytam a karomon. A testemben lévô vörös folyadék irgalmatlan sebességgel hagyta el a helyét. Éreztem,hogy könnyeim is utat törnek maguknak. A sok vértôl, ami elhagyta a testem éreztem,hogh kezdem elveszíteni az eszméletem. -Lia!!! Te normális vagy? Úristen!!-hallottam még ezt a kiabálást de utána körülvett a sötétség. Ennyi volt. Viszlát szenvedés.

8.fejezet~Alakuló barátság

Sajnálom a rövid részeket de hamarosan lesznek hosszabak is. Attól függetlenül remélem tetszeni fog. Jó olvasást!








-Ribanc!-hallottam meg Gery dühös a hangját hátunk mögül. -Gery,csak megöleltem.-álltam fel majd Justin is követte a példámat. -Persze... meg már is dugott. -lépett hozzánk közelebb egy kicsit. -Ugye ezt te se gondoltad komolyan? Vagy veled vagy Amandával vagyok...hogy feküdtem volna le vele?-nevettem fel kínonban de aztán rájöttem,hogy csak felidegesítem ha visszabeszélek. -Szerintem megoldod! De ezt már majd mi ketten megbeszéljük.-fogta meg a karom de Justin közénk állt. -Ne merj hozzá érni.-nézett farkas szemet Gery-vel. -Azért véded ennyire Liát mert van köztetek valami? Tudtam én.-lett egyre idegesebb Gery én pedig egyre jobban féltem bár az,hogy Justin kelt a védelmemre kicsit megnyugtatott. -Nincs köztünk semmi csak barátok vagyunk és éppen ezért nem fogom hagyni,hogy bántsd.-mondta Justin. -Én ugyan nem fogom bántani.-rántott vállat Gery de még az is letudja szûrni, hogy hazudik aki nem ismeri. -Tudom milyen vagy Gery. Nekem nem kell bemesélned,hogy nem fogod bántani.Tudom,hogy fogod. -nevetett szánalommal teli hangon Justin. -Kussolj Bieber! Lia,mi megyünk.-ragatta meg ismét a karom. -Én nem megyek veled sehova.-próbáltam bátran ellenkezni de hangom megremegett. -Dehogynem jössz!-emelte fel a hangját majd attól függetlenül,hogy Justin közöttünk állt megütött én pedig a falnak onnan meg a földre estem. -Mondtam már,hogy ne merj hozzá érni!-lett ideges Justin és ököllel találta el Gery arcát aki meginogott de nem esett el.
Mielôtt még verekedés keletkezhetett volna odajött pár srác és kitaszigálták Gery-t a buliról. -Még úgyis találkozunk Lia!-szólt oda nekem mielôtt bezárták volna az ajtót. -Jól vagy?-kérdezte Justin. -Én igen. És te?-néztem a vérzô száját. -Én is.-mosolygott. -Srácok minden oké,bulizattok tovább. -oszlatta el Justin az eddig felgyûlt tömeget addig meg én leültem a nappaliba a kanapéra és a kezembe temettem az arcom. -Látom mégsem vagy jól.-ült le mellém Justin. -Csak félek a legközelebbi találkozástól Gery-vel. És köszönöm Justin,hogy megvédtél.-néztem fel rá. -Nincs mit és legközelebb is megfoglak. Ne félj. -mosolygott bíztatóan. -De nem leszel mindig ott.-sóhajtottam. -Majd megoldjuk de most ne parázz! -Igazad van.-mosolyogtam. -Egyébként egyedül laksz ebben a nagy házban?-érdeklôdtem. -Dehogyis.-nevetett. -Anyuval és apuval csak ôk most elmentek,hogy meg tartsam bulit. -magyarázta. -Értem. Jó fejek lehetnek a szüleid.-mosolyogtam. -Azok.-erôsítette meg. -És a te szüleid?-kérdezett vissza. -Az én szüleim meghaltak. -válaszoltam egy szomorú mosollyal. -Ne haragudj én nem tudtam...-mentegetôzött. -Semmi baj.-nyugtattam. -Amúgy Ryan és Amanda hol van?-néztem körbe. Egész este nem láttam ôket. -Szerinten valahol romantikáznak.-rántott vállat Justin. -Én szurkolok nekik,hogy összejöjjenek!-lelkesedtem be. -Én is!-nyugtázta egy mosollyal Justin. Hirtelen felcsillant a szeme és rám nézett. -Mi az?-kérdeztem nevetve.
-Támadt egy öteletem de nehogy félre értsd nem leitatni akarlak csak így megismerhetjük egymást és elkerüljük a kínos kérdéseket a másik felé. -magyarázta. -Jó nem értem félre csak mond már.-lettem izgatott. Megszeretném ismerni Justint mert mert úgy érzem ebbôl lehet egy szoros barátság. -Oké,szóval itt van ez.-vett el a kanapé elôtti asztalról egy üveg Jack Daniel's-t. -Mondunk állításokat és ha igaz iszunk ha nem akkor meg nem. -mondta el a játék szabályokat. -Jó.-mentem bele egybôl. Mondjuk játszhatnánk vízzel is úgy több ideig tudnánk játszani de abba meg semmi izgalom nincs nem igaz? -Oké,akkor kezdem én. Legyen egy egyszerû ami szemmel látható. Vannak tetkóim.-itt bele az üvegbe. Letette majd én is meghúztam az asztalon lévô alkoholt. -Mutasd meg.-kérte. -Igazából csak egy tetkóm van.-emeltem fel a kezem,hogy rálátása nyiljon a csuklomon lévô kis táncoló figurára. -Nem is rossz. De hogy nem vettem eddig észre?-nevetett fel. -Te jössz.-nézett rám kiváncsian. Fogalmam se volt mit mondjak de végül belecsaptam a közepébe. -Voltam már szerelmes.-mondtam majd ittam a Jack Daniel's-bôl. Miután letettem vártam,hogy Justin is kövesse a példámat de ô csak ott ült. -Nem volt még egy lány se aki úgy megfogott volna. A barátnôim közül se.-magyarázta meg,hogy miért nem ivott. -Te kibe?-kérdezte. -Gery-be. -sütöttem le a szemem. -Ô is volt az elsô barátom-mondtam sóhajtva.
-Tényleg Gery volt az egyetlen barátod? Az lehetetlen. Ráadàsul,hogy agresszív. Ne haragudj a kérdésért de akkor még senki nem nyúlt hozzád gyengéden?-nézett rám kissé aggódva. -A legelején még nem volt ilyen de azt mondtad te pontosan tudod,hogy milyen.-vontam fel a szemöldököm. -Igen,úgy hogy aggreszív. -mentette ki magát. -Jólvan.-bólintottam. -Te jössz.-váltottam témát. Láttam Justinon,hogy nagyon elgondolkozik. Elakart mondani valamit de végül megrázta a fejét ezzel elhesegetve a gondolatait és megszólalt. -Volt egy idôszakom amikor nagyon bunkó voltam és minden nap mással bújtam ágyba.-itt bele az üvegbe kissé szégyenkezve. Én természetesen nem ittam. -Sosem voltam bunkó. Mármint aki megérdemelte azzal igen. És Gery-n kívül még senkivel nem voltam.-magyaráztam. -A tánc az életem.-mondtam a következô állítást és ittam de már megéreztem a pia hatását. Justin nem ivott.
-Nekem nem az az életem csak szeretem csinálni.-mondta. -Justin szerintem már hagyjuk abba. Azt hiszem berúgtam.-nevettem fel. -Jó.-bólintott mosolyogva.Ledôltem a kanapéra, hogy elmúljon a szédülésem de a hangos zene ellenére elaludtam. Reggel kisebb fejfájással ébredtem. Felültem és nagy meglepôdésemre Justin feküdt a kanapé mellett a földön. Úgy érzem közel kerültünk egymáshoz tegnap este aminek örülök. Mindig is szerettem volna egy normális fiú barátot és azt hiszem Justinba megtaláltam. -Jó reggelt.-zökkentett ki a gondolkodásomból a hangja. -Neked is.-mondtam miközbe felült.
-Justin nincs egy gyógyszered? -kérdeztem a földön ülô kissé kócos fiútól. -De van.-tápászkodott fel és bement a konyhába én pedig követtem. Nem kérdeztem meg miért a földön aludt. Tudtam a választ. Nem akarta,hogy azt higyjem rám mozdult. -Tessék-nyújtotta át a fájdalom csillapítót egy pohár víz kíséretében. -Köszönöm.-vettem el és bevettem a gyógyszert. -Amanda hol lehet?-kérdeztem miközbe letettem a poharat. -Gondolom valamelyik szobába Ryan-nel-kacsintott. -Az lehet.-nevettem fel. Rápillantottam a falon lévô órára,ami háromnegyedegyet mutatott. -Justin azt hiszem el fogok késni.-túrtam a hajamba. -Hol vannak a ruháim?-néztem magamon végig ezzel célozva arra,hogy fürdôruhába nem mehetek el. -Honnan fogsz elkésni?-kérdezte kicsit még fáradtan. -Dolgoznom kéne mennem egyre de így nem igen fogok oda érni. Szóval megkaphatnám a ruhám?-sürgettem. -Emeleten jobbra a második szoba az enyém. Ott van.-magyarázta én pedig az instrukciókat követve megtaláltam a cuccom. Gyorsan rávettem ôket a bikinire és lerohantam. -Köszönöm a bulit Justin,és megmondanád kérlek Amandának,hogy dolgozni vagyok?-kérdeztem miközbe felvettem a cipômet. -Meg persze de elvigyelek? Úgy lehet,hogy beérsz.-kapott fel egy pólót majd a válaszomat meg sem várva felkapta a kocsikulcsot és kiment mire kénytelen voltam követni. Beültünk az autóba,kiállt a garázsból és elindult. -Köszönöm.-néztem rá hálásan. -Nincs mit. Még szerencse,hogy tudom hol dolgozol.-mosolygott és felgyorsított.
Kocsival is késtem öt percet,na mi lett volna ha még gyalogolok? Justin leparkolt a kávézó elôtt én pedig kicsatoltam az övem. -Köszönöm. Majd akkor holnap a próbán találkozunk.-mosolyogtam majd kiszálltam és besétáltam a kávézó ajtaján. Még szerencse,hogy Rick a fônök nem vette észre,hogy késtem. Felvettem a kötényem majd egy enyhe másnaposságot érezve magamon kezdtem el dolgozni. Mivel nem voltak sokan a gondolataim visszaterelôdtek a tegnap esti beszélgetésünkre Justinnal. Szerintem egész jóba lettünk ha ez kívülrôl nem is mutatkozik meg. Viszont én kérdés nélkül megbízok benne és remèlem ô is bennem. -Mi van cica észte sem veszel?-hallotam meg azt a hangot amitôl már kiráz a hideg. -Szia Gery.-köszöntem.-Sziasztok.-néztem Gery csatlósaira és megpróbáltam elrejteni a reszketésem. -A te lovagodon gondolkodtál?-kérdezte Gery,gúnnyal a hangjában. -Justin csak a barátom.-sóhajtottam unottan. Utálom,hogy mindenki beleképzel olyanokat dolgokba amik nincsenek is. -Na persze.-nevetett fel. -Kijössz velünk?-húzta féloldalas mosolyra a száját. -Dolgoznom kell.-mondtam a legelfogadthatóbb kifogást de Gery-t nem hatotta meg. -Nincs bent senki és majd úgyis látod ha jönnek.-rántott vállat. Reszketve léptem ki a pult mögül és sétáltam ki a kávézó elé. Már csak nem fog megverni fényes nappal Miami utcáján. De tévedtem. Ahogy Gery is kiért egy hatalmas pofont kaptam. -Azt hittem érthetôen elmondtam a Justinnal kapcsolatos kérésemet.-emelte fel a hangját. Az ütés helyét fogva néztem a szemébe és próbáltam higgadtan válaszolni ami kissebb-nagyobb sikerrel jött csak össze.
-Azt hittem érthetôen elmondtam,hogy csak barátok vagyunk.-küszködtem a könnyeimmel. -Engem nem érdekel mik vagytok!-ütötte meg az arcom másik oldalát mire a lábam elhagyott így Adam fogott meg és állít ott fel. Milyen jó,hogy segítenek.. -A próbán kívül meg ne lássalak vele. Világos?-kiabált. -I-igen.-próbáltam visszafolytani a könnyeimet. Már nem foglalkozva azzal,hogy még körülöttem állnak leguggoltam. -Reméltem is baby.-jött le velem egy szintre Gery.-Tudod én nem szeretlek bántani.-simította meg a combom. -Menj el-mondtam halkan. Felemelte a fejem,durván,akaratom ellenére megcsókolt majd felállt és a többi fiúval együtt elsétált. Ott guggoltam a munkahelyem elôtt megalázva és sírva. Nem sokáig fogom ezt bírni. Igazából én visszatudok szólni embereknek de Gery-nek nem merek mert akkor abból nekem lesz bajom. Vele már nem mertem veszekedni és nem mertem hisztizni. Egyszerûen csak beletörôdtem a sorsomba. De az lenne a legjobb ha véget érne az életem és akkor nem szenvednék többet.

7.fejezet~ Justinnál

Köszönöm azt az egy kommentet. Örültem neki és megmosolyogtatott! Ha tetszett ez a rész hagyatok nyomot magatok után. Jó olvasást!




Reggel felkelve úgy döntöttem,hogy suli helyett dolgozni megyek mivel már vészesen kifogytam a pénzbôl. Felálltam a matracomról majd kiválasztottam a mai ruhámat. Felöltöztem, megfésülködtem ezek után pedig írtam Amandának egy üzenetet, amiben az állt,hogy ma nem megyek be mivel rosszul érzem magam de próbára összeszedem minden erôm és elmegyek. Persze hazudtam de nem mondhattam azt, hogy suli helyett dolgozok. Kiakadna és meg is kérdezné,hogy miért. Az igazat meg nem akarom elmondani. Megkíméltem tôle már éveken át és ez most sem lesz másképp. Felkaptam a táskám és elindultam a kávézóba. Már az út felénél járhattam, amikor jött egy üzenetem. Elôhalásztam a telefonomat a zsebembôl és megnyitottam. A szolgáltató küldte, hogy lefogyott a pénz a kártyámról. Ez nagyon jó mert feltôlteni nem tudom.Dühösen visszatettem a készüléket oda,ahol volt és meg se álltam a kávézóig. Beérve a fônöknek egybôl feltûnt,hogy ma nekem nem kéne itt lennem.
-Hát te?-kérdezte köszönés nélkül. -Dolgozni jöttem ha betudnék állni.-válaszoltam remélve,hogy nem küld el. -Oké.-bólintott. Letettem a táskám és elkezdtem felvenni a rendeléseket. Egész nap ment a pörgés. Még jó,hogy bejöttem mert Betty egyedül nem bírta volna. -Lányok,szerintem elkezdhettek bezárni.-jött be a fônök zárás elôtt negyed órával mikor már nem jött vendég. -Rendben.-bólintottam és nekiálltam lemosni az asztalokat. -Akkor én hátra megyek elmosogatni.-jelentette ki Betty és el is tûnt a konyhába. Az asztalok rendberakása közben meghallottam az ajtó feletti kis csengô hangját,ami azt jelzi, vendég érkezett.
-Bocsánat de már zárunk.-fordultam oda de aztán megpillantottam Gery-t és a vér is megfagyott bennem. Nem fogja szó nélkül hagyni a tegnapit. Gondolom ezért is jött. -Még én se jöhetek be?-tette fel a költôi kérdését mert már bent is volt. -Légyszíves,várj meg kint. Mindjárt végzek.-hangom nyugodt volt de belül rettegtem mit fog megint csinálni.Annyira hihetetlen az,hogy vernek még nekem is de hozzászoktam... -Nem megyek ki!-mondta erôteljesen. -Remélem megemésztetted amit mondtam.-dôlt neki a falnak miközben én még mindig az asztalokat takarítottam. -A tánccal kapcsolatban? Gery ezt nem kérheted tôlem.-néztem fel rá ezzel abbahagyva amit csináltam. -Nem kértem,mondtam cica.-lökte el magát a faltól és közelebb jött hozzám. Vettem egy nagy levegôt és másodpercek töredéke alatt döntöttem el,hogy a sarkamra állok. Nem érdekel mit fog velem csinálni..a tánc az életem ezért ezt nem fogja elvenni tôlem. Meg amúgysem tud nagyon bántani most hiszen Betty is itt van a kávézóba. -Gery,én elfogok járni táncolni! Fôleg,hogy hamarosan verseny. Ezt nem fogom abba hagyni.-álltam ki magamért de tudtam,hogy ezzel csak feldühítem. -Ezt nem te döntöd el.-válaszolt lazán. -Mi az,hogy nem én döntöm el?-fakadtam ki,nem törôdve semmivel. -Az én életem ezáltal én hozom a döntéseket,amiket te sikeresen elbaszol!-emeltem fel a hangom amit nem kellett volna. A keze lendült én pedig akkora pofont kaptam,hogy a falnak estem. -Nem beszélsz így velem! De ezt már megtanulhattad volna.-nevetett lesajnálóan. -Akkor is táncolni fogok hiába ütöttél meg...megint.-szóltam neki vissza. Láttam a meglepôdést az arcán. Sose beszéltem még vissza neki de már én is megelégeltem. Nem azt mondom,hogy nem félek tôle mert nagyon is. Szerintem ez a bátorság egyszeri alkalom volt. A gyengepontomat találta meg. -Látom nagyon nem akarod befejezni a táncot.-mérte fel a helyzetet. -Hát jó...mikor mész legközelebb?-nézett le rám mert én még mindig a földön ültem. -Munka után.-válaszoltam de nem néztem rá. -Akkor megyek veled mint ahogy mostantól az összesre!-szögezte le én pedig már nem mertem megszólalni. Felálltam és folytattam azt,amit elkezdtem. 10 perc alatt végeztem,elköszöntem Betty-tôl majd Gery-vel kint beszálltunk a kocsijába és a sulihoz mentünk. A tornaterembe érve mindenki furcsán nézett mellettem belépô fiúra. -Sziasztok!-köszöntem mindenkinek. -Baj lenne ha ma Gery itt lenne a próbán?-kérdeztem bár tudtam,hogy nem mernek ellenkezni. -Nem csak ma.-szólalt meg Gery. A többiek csak vállat rántottak. Gery leült én pedig belekezdtem. -Mielôtt elkezdenénk csak annyit szeretnék,hogy büszke vagyok rátok és köszönöm!Mivel 4 nap múlva verseny megkérnélek titeket,hogy úgy táncoljatok mintha már ott lennénk.-fejeztem be a monológomat majd bekapcsoltam a magnót. A csapat beállt és már el is kezdtük a szerintem tökéletes táncot. És nem vagyok elfogult. -Nagyszerûek voltatok.-mondtam kifulladva a tánc után. -Szerintem akkor mára ennyi elég is lesz.-mosolyogtam rájuk,ôk pedig pakolni kezdtek. -Jobban vagy?-lépett mellém Amanda. -Igen.-válaszoltam. -Akkor jó. És átjössz tartani egy csajos délutánt? Rég voltunk csak ketten.-biggyesztette le a száját. -Tudom ezért persze,hogy átmegyek.-nevettem fel egy picit. -Gery-vel mi lesz?-nézett rá a szeme sarkából. -Megoldom hidd el.-mosolyogtam rá bíztatóan. -Lányok,nincs kedvetek ma este átjönni hozzám? Tartok egy tavaszi szünet köszöntô medencés bulit.-lépett köreinkbe Justin. -Dehogynem van kedvünk!-pörgött fel a barátnôm. -És Ryan is ott lesz.-kacsintott Justin mire Amanda csak elpirult. Tudtam,hogy van köztük valami. Ma mindent ki fogok szedni belôle. -Lia?-fordult felém Justin. -Lia nem megy.-karolta át a vállam Gery. -Miért ne jönne?-vonta fel a szemöldökét Gery-re nézve Justin. -Mert nem fog nélkülem hozzád menni. Tudom mi a terved Bieber és nem hagyom,hogy össze jöjjön.-vigyorgott Gery. -Nem fogom tôled elvenni. Magától fog elhagyni.-jegyezte meg halkan Justin. Persze...ha még meg is merném tenni. -De ha csak ezen múlik gyere te is.-legyintett Justin. -Jó. Kinem hagynám.-válaszolt Gery egy vigyorral az arcán. -Akkor majd ott találkozunk lányok.-mosolygott ránk Justin és elment. -Gery, átmegyek Amandához. Majd Justinnál találkozunk.-ragadtam meg a barátnôm kezét és elindultam húzva ôt magam után. -Oda megyünk értetek.-szólt utánunk. Többesszám...szóval hozza a drogos barátait. Nem szóltam vissza,csak minnél hamarabb megakartam tôle szabadulni. -Mi az,hogy ô dönti el hova mész meg hova nem?-akadt ki Amanda.-Ez egy seggfej!-mondta azt amit én régóta tudok. -Nekem nem kell bemutatni.-rántottam vállat. -Lia, én féltelek.-hajtotta le a fejét séta közben. -Tönkre fog tenni. Folyton ver is és terrorban tart. -mérte fel a helyzetet már sokadjára az évek során. -Hozzászoktam nyugi.-mosolyodtam el halványan,bíztatás képp. -De ehhez nem hozzá szokni kell hanem tenni ellene!-mondta miközben besétáltunk a házukba. -Anyuék nincsenek itthon.-tette hozzá csak úgy mellékesen. Levettük a cipôinket majd Amanda szobájába mentünk. -Nem is tudom miért jöttél vele össze.-ült le sóhajtva az ágyra folytatva a témánkat. -Mikor összejöttünk nem volt ilyen. Akkor normális volt sôt még romantikus is.-meséltem a barátnômnek,akivel akkor még nem voltunk ilyen jóba tehát nem tudhatja. -Na ezt nem tudom elhinni.-nevetett fel kínosan. -Már én se. De akár milyen hihetetlen így volt. Csak jöttek a fasz haverjai és velük elkezdett drogozni. -sóhajtottam fel az emlék felidézésére. -Már akkor dobnod kellett volna! -Azt mondta csak egyszeri alkalom lesz. -védtem Gery-t. -És mikor ütött meg elôször?-kérdezett rá óvatosan mivel ezt sem tudja. -Hát,mikor megtudtam másodjára is akkor veszekedtem vele ô pedig agresszív lett és megütött.-testem megborzongotg az emlék hatására. -Te pedig szeretted ezért nem dobtad.-vonta le a következtetést Amanda. -Igen..mostmár meg csak szimplán félek tôle.-vallottam be. -De ha úgy döntesz,hogy rendôrségre mész én melletted vagyok!-biztosított róla. -Köszönöm.-öleltem meg. -Ezeket eddig miért nem beszéltük meg?-nézett a szemembe. -Nem tudom.-hajtottam le a fejem. -De váltsunk témát. Mi van Ryan-nel?-mosolyodtam el sejtelmesen mire a barátnôm elpirult. -Semmi.-válaszolt mosolyogva. -És alakul valami?-faggattam tovább. -Azt hiszem.-bólintott. -Én szurkolok nektek!-lelkesedtem. -Köszi. Nézünk filmet?-nyújtózkodott. -Ahha nézhetünk. -válaszoltam. -Akkor hozok fel nasit te meg válassz filmet.-mondta és már el is tûnt. Kiválasztottam valami vígjátékot majd miután Amanda visszaért a rágcsákkal betettük a filmet és elkezdtük nézni. Miután vége lett már 5 óra volt így Amanda felé fordultam. -Mikorra kell mennünk Justinhoz?-kérdeztem mert nem emlékeszem,hogy mondta volna. -Írt egy üzenetet,hogy hatra. -válaszolt. -Oké de nekem haza kéne mennem.-húztam el a számat. -Nem hoztam fürdô ruhát. -Adok.-lépett a szekrènyéhez és kivett egy kék, tangás fürdô ruhát. -Justin ebbe meglát megôrül.-dobta oda nekem. -Nem akarok Justinnak tetszeni.-nevettem fel Amanda mondatán. -Nekem elmondhatod ha de. -kacsintott. -Justin csak a barátom.-szögeztem le ès bementem a fürdôbe felvenni a kapott bikinit. -Na milyen?-léptem ki az ajtón. Amanda végig mért és egy kicsit elszomorodott. -Nem jó?-húztam el a szám. -Dehogynem jó! Csak neked jobban áll mint nekem.-nevetett mire én is. Gyorsan elkészültünk majd hatkor meghallottuk Gery autójának dudálását. Kimentünk a házból és beültünk a 3 fiú közé. Justin házához érve már hallottuk a zenét ezért benyitottunk mert úgyse hallotta volna a csengôt. -Sziasztok!-jött oda egybôl Justin. -Lányok a folyosó végén balra van egy fürdô ott át tudtok öltözni. Én az udvaron leszek.-mondta és eltûnt. Amandával bementünk a fürdôbe majd levettük a ruháinkat mert alatta volt a bikini. Mivel a ruhadarabokkal nem tudtunk mit kezdeni kimentem Justinhoz megkérdezni hova tudom letenni. -Gyere,tett fel ôket a szobámba.-indult el én pedig Amanda és az én cuccaimmal követtem ôt. Justin az emeleten megállt egy ajtónál majd belépett. A szobájában bézs szín uralkodott az ablaka pedig az udvarra nézett. -Tedd csak le az ágyra.-zavarta meg az elemzésemet Justin hangja. Úgy tettem ahogy kért majd kimentünk az udvarra a medencéhez. Ott már voltak vagy 20-an és mindenki a medence körül vagy éppen benne volt. A medence egyik szélén volt egy asztal amin a piák,üdítôk és nassolni valók kaptak helyet. Hirtelen egy vizes kart éreztem a derekam körül. -Vadító vagy a bikiniben cica.-suttogta Gery a fülembe. Elengedte a derekam majd a kezemnél fogva elkezdett befelé húzni. -Befoglaljuk az egyik szobát Bieber!-kiabálta Gery az ajtóban vendégeket fogadó Justinnak. Megfordult de az arckifejezését már nem láttam. Gery a legközelebbi szobába hurcolt aminek az ajtaját bezárta. Lelökött az ágyra majd fölém mászott. A fürdôruhámat egybôl levette rólam és mivel ô már fel volt izgulva,belém is hatolt. Èn felsikítottam a fájdalomtól de ô azt hitte élvezem így elkezdett bennem mozogni. Nekem már könnyek szöktek a szemembe amiknek nem engedtem utat. Gery egyre gyorsabban lökött, nekem pedig egyre nagyobb kedvem volt bôgni de erôs maradtam. Gery elélvezett ezért kicsúszott belôlem és mellém feküdt. -Ez kellett nekem.-zihálta. Magához akart húzni de ellöktem magamtól és visszavettem a bikinimet. -Na cica te nem élvezted? -Egyáltalán nem!-kiabáltam majd lerohantam az emeletrôl. Befutottam a konyhába és utat engedtem a könnyeimnek. Térdeimet felhúztam és úgy sírtam. -Minden rendben?-hallottam meg Justin hangját mire felnéztem. -Nem,semmi nincs rendbe!-töröltem meg a szemem. -Gery,igaz?-ült le mellém sóhajtva. -Persze,hogy ô.-bólintottam. -Lia annyira sajnálom...utánatok kellett volna mennem.-hajtotta le a fejét. -Nem a te hibád Justin.-nyugtattam. -Jól vagyok!-mosolyodtam el erôltetetten. -Tudom,hogy nem vagy jól. Gery egy állat. Rajta fogom tartani a szemem az este oké? Nem fog bántani!-tett ígéretet. -Köszönöm Justin.-öleltem meg. -Ribanc!-hallottam meg Gery dühös hangját a hatunk mögül.

6.fejezet~ Ezt már egyszer eljátszottuk

Sziasztok! Sajnálom hogy csak most,hónapokkal késôbb hozom ezt a részt de nekem kellett ez a szünet. úgy érzem sokkal jobban írok most mint az elôtt. Szóval sajnalom és remélem olvasni fogjátok. Már rendszeresen lesznek részek! Jó olvasást!
koszonom kommenteket <3<3




Gery-ékhez úgy mentünk be mintha semmi baj nem lenne de miután észrevette,hogy a szülei nincsenek itthon visszavette eredeti arcát és neki kezdett. -Megmondtam,hogy ne menj a közelébe nem?-emelte fel a hangját. -De.-válaszoltam halkan,reszketô hangon. -Akkor mit nem értettél belôle?-nézett a szemembe. -Figyelj, Justin csak a barátom semmi több. Ô sem próbálkozna, mert tudja, hogy veled vagyok.-védtem magam kevés sikerrel. -Abba te ne legyél olyan biztos! -kiabált majd keze az arcomon csattant mire a földre estem. -Remélem érthetô voltam.-rángatott fel a földrôl mire bólintottam. -Nem hallom!-rántott rajtam egyet. -Igen.-válaszoltam remegve. -Reméltem is.-engedett el én pedig egybôl az arcomhoz kaptam a kezem. Sajgott az említett testrészem és fájt is de nem sírtam. Már nem tudtam sírni. Hosszú ideje folyik már ez. Egyszerûen nem megy. Gery bement a szobájába én pedig a nappaliban álltam megalázva. Ismét. Fogtam magam és kilèptem az ajtón majd elindultam az utcán remélve,hogy Gery nem fog utánam jönni.Szerencsére nem tette így kissé megnyugodva folytattam az utam.Igazából fogalmam sem volt hova is megyek csak sétáltam abban reménykedve,hogy mondjuk megnyílik alattam a föld de nem így lett. Aztán hiertelen vettem egy 180° -os fordulatot és a suli felé indultam. Tudtam,hogy a biztonsági ôr az ajtó elôtt be fog engedni,sôt még a tornaterem kulcsát is oda adja, hogy táncolhassak. -Szia Tom!-köszöntem mosolyogva. -Szia Lia!- viszonozta a köszönésem és a mosolyom egyaránt.
-Miben segíthetek?-kérdezte meg. -Szerintem tudod.-nevettem mire a kezembe nyomta a terem kulcsát. -Köszönöm!-mondtam és már ott sem voltam. A tortnaterembe érve a magnóhoz mentem és bekapcsoltam. Nem volt nálam felesleges dolog ezért egybôl elkezdtem táncolni. Minden érzésemet beleadtam. Félelem,düh, vágyakozás, szomorúság. Féltem attól, hogy hogy fogom rendbe hozni az életem és, hogy képes vagyok-e rá egyáltalan és féltem Gery-tôl. Dühös voltam magamra mert nem mertem megtenni az elsô utat a boldogsághoz, eltüntetni Gery-t az életembôl. Vágytam szeretetre és egy normalis életre. Szomorú voltam mert soha többet nem láthatom a szüleimet akiket mindennél jobban szerettem. A zene befejezôdött én pedig megálltam. Éreztem a nedvességet az arcomon. Sikerült elsírnom magam a tánc közben de le is nyugodtam.Megtöröltem a szemem és megfordultam. Két meredt szempárral találtam nagam szembe. -Justin, Ryan. Mit kerestek itt? És mióta néztek?-kérdeztem a két fiútól akik még mindig meredten álltak. Végül Justin szólalt meg. -Nagyon jól táncoltál.-mosolygott. -Köszönöm.-kúszott nekem is mosoly a számra. -De elmondanád mit kerestek itt?-tettem fel újból a kérdést. -Hát ezt nem most akartam megkérdezni de ha már így alakult legyen. Ryan is beszállhatna a csapatba? Már elkezdtem neki tanítani a táncot hátha így jobban belemész.-mondta el egy szuszra. -Justin, tudnod kell,hogy utálom ha a hátam mögött szervezkednek.- szögeztem le mielôtt válaszoltam volna. -De legyen. Beszállhat. Minnél több a fiú annal jobb.-mondtam mire Ryan is elmosolyodott. -Köszönöm Lia. Nem fogsz csalódni.-szólalt neg Ryan. -Remélem!-nevettem fel. -De akkor most az lenne a legjobb ha összehívnánk a lányokat.-vettem elô a telefonom és küldtem egy kör sms-t. Miután ezzel végeztem leültem a padra. -Ugye nem bántott az a seggfej miután elráncigált?-kérdezte Justin egy kis dühvel a hangjában. -Nem.-hazudtam újra. -Biztos?-fürkészte a tekintetemet. -Igen.-bólintottam. -Csak kiabált.-rántottam vállat. Az ajtó felé néztem ahol már jöttek be a lányok. Elôször értetlenül néztek Ryan-re de hamar túltették magukat rajta majd leültek. Miután mindenki megérkezett én felálltam és belekezdtem. -Mint láthatjátok itt van köztünk Ryan is. Ô is beszáll közénk és ne aggódjatok már a táncot is tudja. Remélem senkinek nem baj.-néztem körbe. Mivel senkinek nem volt ellenvetése újból megszólaltam. -Akkor mi lenne ha elpróbálnánk legalább egyszer a táncot? Tudom,hogy ez most csak egy rögtönzött találkozás de a versenyig már csak pár nap van szóval gyakorolnunk kéne.-magyaráztam. -Viccelsz? Táncolni jöttünk! Meg kell nyernünk a versenyt!-pattantak fel. Boldogan néztem végig a csapaton és örültem,hogy ennyire lelkesek.Amanda elismerô pillantásokat vetve rám lépett mellém. -Mi az?-kérdeztem. -Büszke vagyok rád! Egyre jobban összekovácsolod a csapatot. -Köszönöm.-öleltem meg a barátnômet majd elindítottam a zenét.

Mindenki a legjobb formáját hozta ezért csak egyetlen lépés volt az amit számolásra kellett átnéznünk. -Tényleg Lia.-mondta Justin mire ránéztem. -Nem beszéljük meg akkor már,hogy hol lesz a verseny? -A részleteket Amanda tudja. Ô beszelt a fôszervezôvel.-válaszoltam mire a csapat egy emberként fordult barátnôm felé. -Az elsô forduló itt lesz Miamiban. Ennyit tudok a többit ott tudjuk meg.-avatott be minket Amanda. -Okè. Ha nem akarjátok többször ma eltáncolni akkor mára befejeztük.-erre a mondatomra mindenki szedelôcködni kezdett. -Amanda,Lia elvigyünk titeket?-lépett mellénk Justin és Ryan. -Én sétálok de köszönöm.-mosolyogtam a két fiúra. -Biztos? -fürkészte a tekintetem Justin. -Gery nem tudja meg.-ígérte. -Nem Gery miatt. Csak sétálni szeretnék. -válaszoltam. Igazából tényleg nem Gery miatt csak nem szeretném ha megtudná hol lakok. Mivel Amandát haza vitték a fiúk én egyedül indultam el. A zsebembôl elôhalásztam a telefonom,hogy megnézzem keresett-e valaki. Jött is egy üzenetem,hogy menjek át este. Mit sem törödve vele beléptem a lakhelyemre. Megvacsoráztam abból ,amit még találtam majd lefeküdtem aludni. Reggel felkászálódtam a matracomról és felöltöztem majd a suliba indultam. Útközben bementem egy boltba a maradék pénzebôl és vettem reggelit. A suliba érve Gery ott ült a haverjaival a lépcsôn mint minden reggel. -Szia baby!-köszönt Gery. -Sziasztok!-mondtam én is majd Gery megcsókolt. -Tegnap este nem jöttél át.-kezdte. -Pedig írtam üzenetet.

-Nem láttam.-válaszoltam. Nem mondott semmit csak a fiúk felé fordult és tovább beszélgettek. Becsöngôkor felálltunk és bevánszorogtunk a terembe. A nap végén a szekrémybe pakoltam be mikor Amanda mellém lépett. -Még nem mondtam de láttam,hogy néztek egymásra Ryan-nel azóta mióta tegnap haza vittek.-csuktam be az szekrény ajtót és sejtelmesen néztem Amandára. -Csak barátok vagyunk.-legyintett. -Ahha,barátok.-mosolyogtam. Amandával elindultunk a tornaterem felé de útközbe összefutottunk Gery-vel meg a többi fiúval. -Na cica megyünk hozzánk?-villantott egy perverz mosolyt. -Én most próbálni megyek.-válaszoltam. Amandára néztem aki értette mit szeretnék így tovább ment. -Mostanába többet foglalkozol azzal a retkes tánccal mint velem. -akadt ki. -Mert versenyre fogunk menni és gyakorolni kell.-válaszoltam. -Én meg ki vagyok éhezve.-emelte fel a hangját. -Ne kiabálj itt.-próbáltam csitítani. -Nem tudok mit csinálni. -Dehogynem!Abba hagyod szépen a táncot és velem foglalkozol.-vetette fel az ötletét mire én meglepedten néztem rá. -A tánc az életem! Biztos hogy nem.-nevettem fel hitetlenül de tudtam,hogy most húztam ki a gyufát. -Ez se nem kérdés és fôleg nem kérés volt. Világos?-szorította meg a karom. -Gery, nem így bánunk a hölgyekkel.-lépett közbe lazán Justin Ryan-nel az oldalán. -Húzz el Bieber.-nevetett Gery.-Semmi közöd hozzá. -Ezt már egyszer eljátszottuk nem?-vonta fel a fél szemöldökét Justin. Ezt meg hogy érti?

-Ugyan már. Az a csaj egy buta ribanc volt. De Lia okosabb nála. Tudja,hogy mit kell csinálnia ahhoz,hogy ne essen baja.-válaszolt Gery és tudtam,hogy itt már teljesen másról van szó mint amivel elkezdôdött. -Csak engedd el faszfej-mondta unottan Justin. Egy ideig szemeztek egymással én meg azt éreztem,hogy telepátiával beszélgetnek. Végül Gery elengedett. -Majd hívlak.-szegezte nekem a mondatát és leléptek. Tudtam,hogy mi lesz ha legközelebb találkozunk. Pontosan tudtam. De most nem ezzel voltam leginkább elfoglalva. -Justin mi volt ez az egész? Mit játszottatok már el?-kérdeztem kiváncsian. -Semmit.Menjünk próbálni.-rendezett le ennyivel majd Ryan-nel tovább sétáltak. Egy sóhajtás után én is megindultam de ezen kattogtam egész próbán.