5.fejezet~ Új csapattag

Reggel valamiért egy órával korábban keltem. Talán mert izgulok Gery reakciója miatt ha megtudja, hogy Justin is a tánccsapat tagja. Biztos rohadtul ki fog akadni aminek persze én iszom meg a levét. Azt hiszem már hozzá szoktam...Annak ellenére,hogy volt még bô egy órám,gyorsan elkészültem és elindultam a suliba. Mint már említettem nem szeretek "otthon" lenni, ezért ha tehetem nem vagyok ott. Út közbe betértem a boltba venni magamnak valami kaját abból a pénzbôl amit tegnap kaptam a kávézóba. Ez után utam egyenesen a suliba vezetett. Ott még szinte nem volt senki, végülis van még legalább egy háromnegyed óra. Így bementem a termünkbe, levágtam magam az egyik padba és csak vártam. Gondolkoztam azon, hogy írok Amandának egy sms-t de ô még biztos alszik ezért inkább hagytam.Már majdnem elaludtam ülve, amikor nyílt a terem ajtaja és az egyik osztálytársam lèpett be rajta. Sorra jöttek a többiek is mire végre Amanda is megérkezett.
-Szia!-ült le mellém.
-Szia!-köszöntem. -Gery kint van?-kérdezten rá.
-Nincs.-válaszolt. -De ne félj már, ez nem normális. Meg amúgy is csak egy csapatba fogtok táncolni semmi extra.-nyugtatott bár nem sokat ért vele. Gery szerint ez nem a semmi extra kategóriába fog tartozni de Amanda ezt nem érti. Nem ô éli át ezt az egészet, aminek persze örülök hiszen a legjobb barátnôm. Ô is próbál nekem segíteni és mindig a szakítás érvével jön,amit én is tudok,hogy az lenne a legjobb.
-Szerinted a lányok belemennek,hogy Justin is beszálljon a verseny a verseny elôtt egy héttel?-tértem el hirtelen a gondataimban lévô témától.
-Viccelsz? Justinba akkor is beleegyeznének ha nem tudna táncolni de így, hogy meg tud is.-ábrándozott el.
-Oké értem.-nevettem fel. Beszélgetésünket a csengô zavarta meg. Úgy tûnik Gery ma nem jön be. Így legalább van plusz egy napom kitalálni,hogy avassam be. Innentôl kezdve az órák összefolytak egészen az utolsó óra végéig.
-Hol van Justin?-fordultam Amanda felé.
-Ott jön.-mutatott a folyosó másik végébe. Becsaptam a szekrényem ajtaját és elindultunk az említett személy felé.
-Mehetünk a próbára?-kérdeztem az elôttem álló fiútól.
-Persze.-bólintott majd hátrafordult és a tesiterembe vettük az irányt. Bent a lányok ahogy észrevették Justin-t egybôl felcsillant a szemük.
-Sziasztok!-köszöntünk hárman egyszerre,ôk pedig visszaköszöntek.
-Mielôtt elkezdenénk a próbát lenne egy fontos kérdésem.-tettem le a táskám majd eléjük sétáltam. -Mint látjátok Justin is itt van. Szóval a kérdés az lenne,hogy beszállhatna-e ô is és versenyezhetne-e velünk?-tettem fel a nagy kérdést. Végig néztem az arcokon és úgy tûnt semmi ellenvetésük nincs aminek hangot is adtak.
-Szerintem tök jó lenne!-lelkesedett Maya majd utána mindenki.
-Oké.-csaptam össze a két kezem majd Justin felé fordultam.-Üdv a csapatba.
-Köszönöm.-mosolygott.
-Hát akkor kezdjünk neki és tanítsuk be Justin-t!-lelkesedtem én is amit nem is értettem.

Biztos csak azért mert ô az elsô fiú közöttünk. Elkezdtük Justin-nak betanítani a táncot ami elég gyorsan ment neki. Egy óra múlva vége lett a próbának ezért elkezdtünk összepakolni. Justin mögém lépett és megszólalt.
-Lia,nem tudnál velem maradni még egy kicsit gyakorolni? Már nagyából megy csak hát egy hetem van és jobban érezném ha...-magyarázta.
-Persze felôlem maradhatunk.-bólintottam mosolyogva. Visszatettem a táskám oda ahol volt és Justin mellé léptem. Ô csak nézett engem, arra várt,hogy csináljak valamit ígyhát bekapcsoltam a magnót és táncolni kezdtem.
-Oké ezt nem tudtam követni.-nevetett fel mikor befejeztem.
-Bocsi belelendültem.-nevettem én is.
-Azt láttam. De most mehetne lassabban?- kérdezte mosolyogva.
-Persze.-válaszoltam. Elôször zene nélkül vettük át többször is. Zenével is remekül ment neki ezért leültünk a padra.
-Nagyon jól csinálod.-dicsértem meg.
-Köszi. Most mutathatok neked én pár lépést?-csillant fel a szeme.
-Öhm...persze.-álltam fel Justin-t követve.
-Figyelj elôször megmutatom.-mondta majd benyomta a zenét és elkezdte táncolni a lépést. Justin látta az arckifejezésem és elnevette magát. -Bonyolultnak tûnik de amúgy nem az.-mosolygott. -Megmutatom lassan. Csináld utánam. -mondta és a lábunkat nézve kezdte el.
-Tényleg könnyebb mint ahogy kinéz!-erôsítettem meg ôt.
-Mondtam. De nézd-lépett mögèm ès megfogta a csípôm.-Ha csinàlsz egy ilyet-írt le vele egy nyolcast.-Sokkal jobban néz ki.-fejezte be majd elengedett.

-Tényleg. Tetszik ez a lépés.-vallottam be. Ez után a csipô mozgatás után nem érzem azt,hogy Justin rám mászott volna mint azt sokan gondolnák. Inkább érzem azt,hogy a barátom akar lenni.
-Örülök neki-mosolygott. -Meghívhatlak egy kávéra? A hálám jeléül.-kérdezte kicsit félénken. Elgondolkoztam mi lenne ha valaki meglátna minket és Gery megtudná. Nem,erre senkinek semmi szüksége.
-Hát...-túrtam a hajamba.
-Gery?-sóhajtott. -Csak mint barátok úgy mennénk. Semmi baj nem lesz.-bíztatott és mintha azt láttam volna a szemébe,hogy errôl a semmi bajról majd ô maga fog gondoskodni.
-Jó,legyen.- adtam meg magam végül. Felkaptam a táskám és Justin után indultam ki a tornaterembôl. Kimentünk a sulikapuján onnan pedig jobbra kanyarodtunk. A legközelebbi cukrászdába mentünk be. Justin vett két kávét és leültünk az egyik asztalhoz. Elôször csak némán iszogattuk az elôttünk lévô italt mire Justin szólalt meg.
-És megvagytok Gery-vel?-a hatás kedvéért pedig beleivott a kávéjába. Tudtam, hogy ez csak egy költôi kérdés. Mintha az tükrözôdött volna vissza, hogy mindent tud.
-Persze.-megpróbáltam úgy válaszolni, hogy a hangom ne remegjen meg.
-Tudom, hogy a múltkor megütött.-mondta diplomatikusan. Hm...bár csak a múltkor lett volna.
-Honnan?
-Mint már egyszer említettem tudom milyen Gery. De rajtad is látszik. -magyarázta én pedig lehajtottam a fejem.
-Történt már máskor is?-fürkészte a tekintettem mire megráztam a fejem. Ha elmondom neki az igazat nem hagyja szó nélkül és persze Gery sem,hogy elmondtam. -Akkor megkérdezem mégegyszer. Történt már máskor is?

-Nem.-emeltem fel a fejem.
-Lia,úgye tudod,hogy nekem bármit elmondhat(sz. Segítek. Oké?
-Köszönöm.-mosolyodtam el.Pontosan tudja,hogy megtörtént máskor is. De hálás vagyok amiért nem faggatott tovább és felajánlotta a segítségét amivel nem hiszem, hogy élni fogok. Eddig is megoldottam egyedül. Megittuk a maradék italt majd felálltunk és az asztalok között elhagytuk a helységet.
-Baby!-hallottam egy hangot mögülünk. Reszketve fordultam meg.
-Gery,szia.-köszöntem természetesen.
-Mit keresel itt ezzel?-bökött Justin felé.
-Te mit keresel erre?-kérdeztem vissza.
-Téged kerestelek és láttak elmenni. De a kérdésemre válaszolj!-emelte fel a hangját.
-Csak meghívott egy kávéra mert bevettük a csapatba.-mondtam.
-Szóval bent van a csapatba és mindig együtt fogtok próbálni.-mérte fel a helyzetet.
-Figyelj Gery,én csak Lia barátja vagyok semmi több.-védett engem Justin mert ô nem félt tôle.
-Te kussolj!-kiabált rá Gery. - Veled meg még beszélnem kell.-ragadta meg a karom és elrángatott.
-Ha egy ujjal is hozzá érsz...-fenyegette Justin az engem ráncigáló fiút de mi addigra Gery kocsijába voltunk. Tudtam,hogy hozzájuk megyünk és azt is,hogy nem ez lesz életem legjobb napja.